Ai az utolsó ütéshez készülődött. Hirtelen Lucky eltűnt, és a lány a sziklába vágott, ami fölfelé teljesen megrepedt.
,,Mi a…- gondolta rémülten Ai- hová lett?’’
- Ai, mögötted!- kiáltotta Naora, de már késő volt.
Lucky hátrarúgta Ai-t, akkora erővel, hogy arccal belenyomta a megrepesztett sziklába.
- Ai!- kiáltotta Kamon és Naora egyszerre.
A lány kivált a sziklából, és a föld felé zuhanva vért köpött. Ahogy földet ért, remegve megfordult, és a kezét szája elé téve köhögni kezdett. Rengeteg vért.
- Hogyan…- mondta két köhögés között felnézve Lucky-ra.
Szemei hirtelen elkerekedtek a rémülettől. Teste minden ízében mérhetetlenül remegni kezdett, arcán a verejték patakokban zúdult le.
Lucky szemeinek barátságos barna színe eltűnt. Helyét élénksárga, gyilkolási vágyat tükröző macskaszemek vették át. A lány remegve végignézett Lucky hosszú, tűhegyesé vált körmein.
- M… mi a fene vagy te?… Hogyhogy… még… most is állsz?- dadogta, ahogy a földere hevesen ömlő vért nézte, aminek folyása egyre alábbhagyott, végül pedig sercegve teljesen begyógyult a seb.
A sérülés mivolta már csak pirossá vált kék pólóján látszott meg. Hatalmasat rúgott a lányba, aki ettől újra vért köpött, és mélyen belevágódott a szikrába. Lucky felé ment, hogy lemérje az utolsó, végső csapást.
- Ai! Ne!- sikította Naora- Hálókötél!
De a háló egy láthatatlan védőfal miatt egyszerűen elégett.
- Nem hagyom, hogy megöld!- ugrott ki a fák közül Kamon, és előrántotta hátáról óriási kardját- Süvíts Szelek Ura!- azzal a karddal lecsapott a pajzsra, de az hatalmas fénytünemény társaságában egyszerűen hátravágta.
Lucky elérte Ai-t. Az remegve nézett fel rá, ahogy a lány elővette az egyik kunai-át.
- Lucky, ne!- sikította Namika- Istenem, meg akarja ölni?
- Nagyon úgy tűnik- mondta feszülten Kazashi sensei-,, A francba! Nem hittem volna, hogy pont most fog készülni megtörni a pecsét! Kevés az esély arra, hogy időben visszaváltozzon!’’
- Kazashi sensei, mégis mi történt vele?- kérdezte Kiba- A tekintete… teljesen megváltozott!
A sensei azonban nem válaszolt.
Lucky már majdnem elérte Ai mellkasát a kunai-val, amikor hirtelen megtorpant. Teste ellenkezve remegni kezdett, és szabad kezét az egyik szemére szorította. Verejték csordult le az arcán.
- Tedd meg!- mondta egy mély hang.
Ai rádöbbent, hogy az a hang valahonnan Lucky belsejéből szól.
- Nem…- ellenkezett Lucky fennhangon- Nem ölök embert!
- Annyi fájdalmat okozott neked…- mondta belülről a hang- Öld meg… öld meg…
Lucky keze még közelebb került Ai mellkasához.
Aztán Lucky minden erejét bevetve hirtelen ordítva felrántotta, és belevágta a bal kézfejébe. Ahogy a vér a földre cseppent, Lucky szemszíne visszaváltozott, és elájult. Ai sokára fogta fel, hogy megmenekült. Remegve felállt, és kivitte Lucky-t, majd letette a fűre.
- Ai!- futott feléjük a 2 gyerek- Minden rendben?- kérdezte Naora.
Ai bólintott.
- Szemét ribanc… - szorította össze a kezét Kamon, és már készült lesújtani hatalmas kardjával az ájult lányra.
- Ne! Kamon, állj!- kiáltotta a kezét kinyújtva Ai.
- Mégis miért?- állt meg a fiú.
- Megölhetett volna. Lett volna rá esélye, főleg, miután valami kitört belő. De nem tette meg. Sőt, küzdött az ellen a valami ellen, hogy ne kelljen megölni- mosolyodott el a lány- Ezért tiszteletet érdemel.
- Ai…- suttogta Naora.
- Ha bármelyikőtök egy ujjal is hozzáér, azt megölöm!- mondta kiáltva, ahogy a lány elé állt.
Kamon megfeszült, lehunyta a szemét, aztán sziszegve visszatette a kardját a hátára.
Ai megfordult, és leguggolt Lucky mellé, majd a kezét a lány fejére tette.
- A Kazen vizsgán találkozunk… Lucky Lamie- simogatta meg a csaj haját.
Azzal felállt, és kissé tántorogva visszaindult. Ahogy előre lépett párat, hirtelen megpillantott egy aranyérmét a földön.
,,Egy pénzérme? Mégis mit keres itt?’’
Felvette, és visszafordult Lucky-hoz.
- Az érme…- morogta a lány álmában- meg kell… találnom… az aranyérmét…
Ai mosolygott, és visszasétált. Kinyitotta Lucky jobb kezét, beletette az érmét, aztán újra összezárta.
- Induljunk- mondta a többiek felé fordulva- A sensei már vár minket.
A másik két gyerek bólintott, aztán elmentek.
Lucky kisvártatva felébredt. Kinyitotta jobb kezét, és megpillantotta benne az érmét. Gyorsan felpattant.
- A csudába!- kiáltotta- Vajon mennyit aludtam? Ó, egek, már biztosan elkéstem!
Azzal visszafelé kezdett futni.
,,Egy pillanat- gondolta- Hiszen nem is találtam meg az érmét. Hogy került hozzám? Hm… mindegy, a lényeg, hogy megvan.’’
Kazashi sensei és a többiek már várták. Karen örömmel ölte át.
- Aggódtam érted-mondta a kislány.
- Lucky, ugye tudod, hogy elkéstél?- mondta Kazashi sensei a könyvvel előre lépve.
- Sejtettem- hunyta le a szemét Lucky.
- De- mondta a sensei, mire a lány gyorsan kinyitotta a látószervét, és felkapta a fejét- Legyőztél egy Szél Földi ninja-t. Ezért átmentél.
- Köszönöm!- sikította Lucky.
- Lehet, hogy megváltozik a véleményed, miután elkezdjük a kiképzést. Minden esetre, én megyek haza. Sziasztok - intett a sensei, azzal megfordult.
Lucky és Karen hazafelé sétáltak. Nagyon jó kedvük volt, ezért a kislány előreszaladt. Bekanyarodott az egyik utcán, aztán Lucky puffanást hallotta, majd sikítást. Szélsebesen befordult a sikátorba, port hagyva maga után.
- Karen!- kiáltotta.
Egy még Lucky-nál is sokkal magasabb, barna hajú, orrától lefelé az arcát eltakaró, hosszú, fehér hajú lány emelte fel a garbójánál fogva Karent. Halványkék kesztyűt viselt, de ezen kívül minden átlagos volt rajta: a zori-ja kék volt, a nadrágja fehér, kissé térd alá érő, és sötétkék pólót viselt.
- Ez fájt… kis nyavalyás- mondta, ahogy feljebb húzta a lányt.
- Tedd le!- kiáltotta Lucky.
- Hiroko, szerintem jobb lenne, ha letennéd- mondta félénken a mellette álló lány.
Alacsonyabb volt a másiknál, haja világoskék volt, szemei sötétkékek. Fehér pólót és zöld nadrágot viselt. Láthatóan tartott csapattársától.
Lucky ekkor megpillantotta a lány hasán a homlokvédőt. Villám volt rajta.
- Fogd be Kamamori- mondta ridegen a Hiroko.
- Ti is szél Földről jöttetek, mint Ai és a haverjai?- kérdezte Lucky.
- Ne merészelj minket ahhoz a 3 semmirekellőhöz hasonlítani- mondta fenyegetően Hiroko- Mi sokkal erősebbek vagyunk.
- Nem érdekel, kinél mennyivel vagytok erősebbek, de tedd le őt!- mondta ingerülten Lucky.
- Nekem jött. Ezért megfizet.
- Azt mondtam, engedd el!- dobott egy kunai-t a lány felé.
Az a szabad kezével egyszerűen elkapta, és Lucky szeme láttára összeroppantotta.
,,Mi a fene ez a lány?- gondolta ijedten Lucky- Csak simán… összeroppantotta… Ember ez egyáltalán?’’
- Hiroko, elég legyen- mondta valaki.
Lucky felnézett a palánk mellett magasodó tölgyre. Egy fiú állt rajta. Haja sötétkék volt, hófehér, az alján kék csíkos, garbós keménypalástot viselt. Ruhája teljesen fehér és összefüggő volt, csak a könyök- kézfej-térdvédői voltak kékek, valamint a hasán a páncél. Zori-ja szokatlanul sötétkék volt.
- Szégyent hozol Szél Földre. Tedd le a Hanai lányát.
- De…- kezdte Hiroko.
- Nincs, de. Tedd le, vagy- a szemei összeszűkültek- megöllek.
- I- igenis. Bocsánat- tette le gyorsan a lányt, aki Lucky mögé rohant- Kérlek, bocsáss meg Mayk.
A fiú mérgesen lehunyta a szemét, majd Lucky-ra nézett. Alaposan végigmérte, aztán egy szempillantás alatt előtte termett.
Lucky megijedt egy pillanatra. Mayk kissé felhúzta a lány pólóját, mire Lucky vörösödve és ingerülten erősen fejbe akarta vágni, de a fiú kiugrott az ütés elől.
- Mégis mit képzelsz magadról?- kiabálta Lucky- Te perverz disznó!
- Higgadj le, jó?- mondta Mayk ravaszul mosolyogva- Csak kíváncsi voltam, melyik pecsét van rajtad.
- Hogyan?- Lucky ingerülete pillanatokon belül alábbhagyott, és kíváncsiságba csapott át.
- Ha jól láttam, te a Leira-t hordozod. Igaz?- kérdezte.
- Igen. De ezt csak akkor tudhatod, ha beléd is zártak egyet.
- Pontosan- mondta a fiú egykedvűen- Az én nevem Mayk. Mayk Amelon. Én a Reyuu, az egyfarkú madárdémon hordozója vagyok- kicsit szünetelt, aztán folytatta- Ha jól láttam, te még nem törted meg a pecsétet.
- Nem. És nem is áll szándékomban- mondta Lucky.
- Hm - mosolygott a srác- Azt lehetetlen elkerülni. Előbb vagy utóbb úgy is szükséged lesz rá.
- Majd meglátjuk- mondta Lucky mogorván.
- Hiroko, Kamamori, megyünk!- azzal elindult- Ó, egyébként jól áll a rózsaszín melltartó- mondta, ahogy oda nem fordulva intett egyet.
- PERVERZ ÁLLAT!- kiáltotta Lucky, ahogy felkapott egy követ, és felé hajította.
De a fiú könnyedén kikerülte.
- A Kazen vizsgán találkozunk!- kiáltotta még a srác.
Már két óra eltelt, Lucky mégis feldúlt volt.
- Még mindig arra a fiúra haragszol?- kérdezte óvatosan Karen.
- Csodálod?- kiáltotta Lucky összefont karokkal- Csak kerüljek vele össze a vizsgán, laposra verem!
- Nyugi- mozgatta fel le kicsit a kezeit Karen- Ne húzd fel magad.
- Könnyű mondani…- morogta Lucky.
- Hé, sziasztok!- Hige és Kiba jelentek meg integetve.
- Sziasztok!- mondta Lucky, ahogy Higé-re nézve kissé elpirult.
- Hol hagytad a Nyanyát, Hige?- kérdezte Karen.
Hige nevetett.
- A ,,Nyanya’’ nagyon morcos volt, és azt mondta, sokat kell gyakorolnia.
- Na és, mi járatban errefelé?- kérdezte Kiba.
- Pf… hosszú- sóhajtotta mérgesen Lucky.
- Nincs kedvetek eljönni egy curry-re?- kérdezte Hige- mi fizetjük.
- Naná!- ujjongott Lucky- De akkor oda megyünk, ahová én akarom! Már tudom is!- azzal karon ragadta a fiút, és rohanni kezdett vele- Kiba, Karen, siessetek!
- Megyünk!- indult el futva a két gyerek.
- Karen?- kérdezte Kiba.
- Tessék?
- Lucky-nak mi baja volt az előbb?
- Ó, az? Hát…- Karen lehúzta a saját magasságába futás közben, én suttogva mondta neki- Egy Szél Földi fiú ,,megnézte kicsit.’’
- HOGYAN?!- vörösödött el Kiba.
- Nagyon cuki volt, bár kicsit, hogy is szokták mondani?... Ja, igen! Nyomulós. Felhúzta Lucky pólóját azzal az indokkal, hogy meg akarja nézni, hogy milyen pecsét vagy mi van rajta. Ez még hagyján lett volna, de utána visszakiáltotta neki, hogy: ,,Egyébként jól áll a rózsaszín melltartó!’’
- Megölöm azt a gyereket! Ki volt!- pirult Kiba mérgesen.
- Valami Mayk asszem. A Kazen vizsgán valószínűleg újra látjuk.
- Kinyírom, csak találkozzak vele! Hogy képzelte?
- Lebuktál!- ujjongott Karen.
- Mi van?
- Tetszik Lucky! Most már nem tagadhatod!- mosolygott Karen.
- Na, jó, tetszik. De ő Higé-t szereti- sóhajtotta Kiba.
- És ezért feladod?- döbbent meg Karen.
- Hogy érted?
- Azért feladod, és hagyod menni, mert MOST nem téged szeret? Ugyan már! Ennyire nem lehetsz gyáva.
- Hé, te csak ne oktass ki, jó?- mondta Kiba.
- Csak segíteni akartak. Nézd, ott vannak!- mutatott az egyik kajáldára a kislány.
Hige és Lucky már bent ültek. A fiú majd megpukkadt, ahogy Lucky úgy zabálta a curry-t, mintha 10 éve nem evett volna.
Kiba és Karen is rendeltek, aztán leültek beszélgetni.
- Kicsit aggódom a Kazen vizsga miatt- mondta Kiba evés közben.
- Ugyan miért?- kérdezte Lucky.
- Bár évente kétszer tartják, de nagyon erősek lesznek az ellenfeleink. Jönnek mindenhonnan: Szél- Föld- Víz- Tűz Földről, sőt, még Homok Völgyből is.
- Én nem aggódom- mondta Lucky a hasára téve a kezét- Jaj, de jól laktam.
- Ugye tudod, hogyha tudom, mennyit fogsz enni, nem hívlak meg?- kérdezte Hige, ahogy végignézett a tányérhalmon.
- Késő. Pedig most még visszafogtam magam.
- Olyan sovány vagy, mint a görcs, mégis annyit eszel, mint egy elefánt- mondta Kiba, mire Lucky kiöltötte rá a nyelvét.
- Mindenesetre neked sokkal többet kell majd fizetned- kuncogott a lány.
Kiba lenézett Karen-re, és ordított.
- Jesszusom! Karen!
A lány böffentve hátradőlt. Mellette 3-szor annyi tányér sorakozott, mint Lucky mellett.
- Te, Hige…- mondta.
- Igen?
- Szerintem soha többé ne hívjunk magunkkal lányokat enni. Kifalnak minket minden pénzünkből.
- Igazad van- sóhajtotta a másik fiú.
Még hazakísérték a Karent egy darabon. Kiba már később kettesben tartott hazafelé Lucky-val.
AJÁNLOM AZ OLDALT
