Lucky ért elsőnek a megbeszélt találkahelyre a hídhoz. A 2. Kiba volt.
- Szia - köszöntötte egy intés társaságában a fiú a csajt.
- Csá- mondta Lucky.
- Még nincs itt senki?
- Ahogy láthatod te is. Csak én. Fogadjunk, hogy Mia lesz a következő.
- Szerintem meg Karen- mondta Kiba.
- Fogadunk?
- Aha! Mire?
- Aki veszít, azt a másik nyakon ütheti.
- Jó alku- azzal kezet ráztak.
1 perc múlva megjelent Karen. Lucky döbbenten meredt rá.
- Kiba! Honnan tudtad?
- Úgy, hogy találkoztam vele idefelé- mosolyogta a fiú.
- Mi? Ez nem ér! Te tudtad előre! Nem áll a fogadás!- háborgott Lucky.
- Dehogynem! És áll a nyakleves is!- vágta nyakon a lányt.
- Sziasztok - köszönt Karen- Min veszekedtek?
- Karen, öld meg! Utálom!- jelentette ki Lucky, ahogy teljesen oldalra fordult, hogy a hátát mutassa a fiúnak.
Az csak nevetett.
- Mi van kislány, ennyire nem tudsz veszíteni?- kérdezte gúnyosan.
- Ne nevezz kislánynak!- üvöltötte- 12 éves vagyok!
- Tényleg? Én meg 13 és fél. Bukta.
- Ááá…- háborgott Lucky- Utállak!
- Ööö…- dadogta Karen, ahogy egyik ujját a szájára tette.
- Hm?- fordult oda Lucky.
- Ti szerelmesek vagytok?- kérdezte ártatlanul.
Kiba a feje búbjáig elvörösödött, de Lucky megelőzte a válasszal.
- Soha! Én belé? Még mit nem!
- Én sem szeretem! Nem tudom, honnan vetted ezt a hülyeséget.
- A nagyapa mesélte, hogy akik sokat veszekednek, azok azért csinálják, mert szeretik egymást.
- Hát én nem szeretem ezt a tuskót!- mondta Lucky összefont karokkal.
- Én tuskó? Te meg egy liba!
- Én ,,liba’’? Akkor te meg egy ökör vagy!
- Sütőtök!
- Vaddisznó!
- Pizza!
- Pizza?- ismételte hitetlenkedve Lucky.
- Jól van, most jobb nem jutott eszembe! Akkor a harcsa jobb?
- Utálom a halat! Pióca!
- Szerelmesek- suttogta maga elé elfordulva Karen- Inkább hagyom őket.
- Te egy… egy…egy…- Kiba kezdett kifogyni- Pók vagy!
- Pók…- suttogta Lucky, ahogy ökölbe szorult a keze.
Aztán hatalmas erővel bemosott egyet Kiba-nak, akkorát, hogy a fiú letarolta a fákat, és vastag porfelhőt húzott maga után.
- PÓKFÓBIÁM VAN! Ne merészelj engem póknak nevezni te kis senkiházi!- tombolta a lány.
- Félelmetes…- suttogta Karen- Ilyen a mikor mérges…
- Még egy szó, Kiba, és laposra verlek, világos?!
- Igen… Világos… Bocsánat…- mondta Kiba még mindig a földön fekve.
- Azért.
- Lucky, már megint hisztizel?- Mia és Hige érkeztek meg következőnek.
- Te csak ne szóljál be, világos? Neked is bemosok egyet, ha akarod!
- El sem találsz! Nem vagyok olyan amatőr, mint azok ketten.
- Hé, nem vagyok amatőr- háborgott Karen, és papírbombákat dobott Mia felé.
Úgy tűnt telibe is talált, de mikor a füst eloszlott, már semmi nem volt ott.
- Lassú vagy és gyenge. Szánalmas.
Mia Karen háta mögött volt.
- Elég legyen Mia. Türtőztesd magad- Kazashi sensei jelent meg az egyik oszlop tetején- Karen, te pedig ne kezdj ki vele.
- Oké…- morogta a lány remegve-,,Mi volt ez a sötét és félelmetes aura, amit éreztem, mikor a hátam mögött termett? Mintha… mintha egy démon lenne…’’
- Rendben, akkor ez lerendezve- körülnézett- Namika-val útközben találkoztam, kicsit elaludt, szóval bevárjuk. Kiba hol van?
Lucky mérgesen feldugta az orrát, és összefonta a karjait.
- Itt vagyok… Kazashi sensei…- kászálódott ki a fatörmelék alól a fiú.
- Mi a fenét csináltál ott?- kérdezte a sensei.
- Lucky kicsit bemosott neki- magyarázta Karen.
- Á, vagy úgy.
- Bocsánat a késésért!- Namika futott feléjük integetve- Elaludtam. Siettem, ahogy csak tudtam.
- Mindegy, nem lényeges. Most legalább nem én késtem- vett elő egy kék könyvet a sensei.
- Maga is késett- tájékoztatta Lucky- Ez micsoda?- mutatott a könyvre.
- Ó, hogy ez? Semmi, nem lényeges.
- ,,Nők a csúcson’’ - olvasta Karen alulról a címet, amitől a sensei meglepődött, összecsapta a könyvet, és zsebre vágta- Maga ilyeneket olvas.
- Nem, ez csak egy… kutatás lényege- próbált kimászni a kutyaszorítóból a sensei.
- Rosszul tud magyarázni- értesítette Hige- Én is elolvashatom?
- Még mit nem, nem a te korodnak való. Csak 13 vagy.
- Nem baj, ha nem figyel, úgyis egyszer elcsenem.
- Hige, ne kezd te is!- vágta nyakon Lucky.
- Oké…
- Na, mehetünk edzeni?- izgult Lucky.
- Jó, hogy eszembe juttattad. Tegnap volt egy értekezlet, amit a Hanai tartott. Jó hírem van.
- Mi? Ki vele!- kérdezte Lucky.
- A mai naphoz egy hétre megkezdődik a Kazen vizsga. Szeretnélek titeket benevezni… de Karen, te még nem mehetsz, mivel még csak akadémiás vagy. Mindenesetre, nektek egy próbát állítottam össze, hogy eldöntsem, elég fejlettek vagytok-e. Elrejtettem az erdőben 5 aranyérmét. 10 km-es körzetbe 1 órát kaptok arra, hogy megtaláljátok.
- Micsoda? Csak egy órát?- háborgott Hige.
- Ez nem fer! – mondta Lucky.
- Sensei, annyi idő alatt kizárt, hogy megtaláljuk!- mondta Namika.
- Akkor adjátok fel- mondta komor arccal a sensei- Ha nem vagytok erre az egyszerű feladatra képesek, szégyen lenne titeket indítani a Kazen vizsgán.
- Nekem fél óra is elég lesz- mosolyogott gúnyosan Mia.
- Efelől nem volt kétségem. Nos? Akkor feladjátok?
,,Mia nem győz le!’’- szorította ökölbe a kezét Lucky- Én ugyan nem lépek vissza!- mondta ingerülten.
- Pedig jobban járnál- mondta csukott szemmel Mia.
- Pofa be!
- És ti? Hogy döntöttetek?- nézett a másik háromra.
- Ha Lucky megy, akkor én is- mondta Namika.
- Vállalom- lépett egyet előre Kiba.
- Én is- mondta Hige.
Kazashi sensei elmosolyodott.
- Ezt vártam- mondta- Karen, te nekem fogsz segíteni.
- Oké.
- Akkor készen álltok? 3… 2… 1… indulás!
Azzal mindenki gyorsan az erdőbe vetette magát.
- Namika!- mondta Lucky az ágakon ugrálva.
- Igen?
- Most vetélytársak vagyunk! Mindent bele! Ha nem sikerül, én foglak elverni!
- Üm!- bólintott a lány mosolyogva, azzal szétváltak.
Lucky szédületes sebességgel rohant, így viszont nagyon nehezére esett a tájat figyelni.
,,Baszki, így nem jó!- gondolta- Ilyen sebességgel nem fogom meglátni az érmét! Mit kéne csinálnom?’’
Hirtelen eszébe jutott valami.
,,Megvan! A pénzérme fénylik, tehát ha fénytechnikát használok, meg fogom látni a csillanását!’’
- Fénysugár!- kiáltotta, és a jobb kezéből egy vastag csíkot lőtt ki.
Mivel sehol semmit nem látott megcsillanni, továbbsietett.
Eközben Mia már meg is pillantotta az első érmét.
,,Ez könnyű volt ’’- gondolta.
De ahogy közelebb ment, hirtelen egy kunai suhant felé. Megállt az egyik ágon, és ravaszul elmosolyogott.
,,Nocsak, csapdák? Így már mindjárt érdekesebb!’’- gondolta.
Elrugaszkodott, mire egy kunai eső fogadta. Gyorsan és ügyesen kerülgette őket, forgásokkal, egyik fáról a másikra rugaszkodással. Végül a talajhoz közel egy előre szaltóval, hogy kikerülje az utolsó kunai-t, felkapta egy érmét.
A szabad kezét letette a földre, hogy megfékezze hosszú hátracsúszását. Hatalmas port kavarva maga mögött megállt. Felegyenesedett és visszanézett a temérdek kunai-val borított fűre. Elégedett, gonosz mosollyal egyszer a levegő dobta az pénzérmét, aztán egy másik úton visszaindult. Felugrott az egyik vastag ágra, és kicsit lassabban haladt.
,,Ez könnyű volt - gondolta- Tuti, hogy én leszek az első. Utálom az ilyen egyszerű feladatokat.’’
- Mia már meg is szerezte- mondta Karen, ahogy a kis papírmadár visszaszállt kinyújtott kezére.
- Tőle nem is vártam mást. És a többiek?- kérdezte a sensei.
- Hm…- Karen egyik a bal kezén az ujjait a fejéhez érintette, és koncentrált.
- Kiba már szlalomozik a kunai-k között, de kettő eltalált. Hige közelít, de még semmi. Nem vette észre. Namika és Lucky sehol nem tartanak.
- Ez érdekes lesz- támasztotta a levegőben az állát két újjal a sensei- Kíváncsi vagyok, sikerül-e nekik.
Karen bólintott, és visszaküldte a madara Mia további megfigyelésére.
Már csak fél óra volt hátra, és Lucky nem tartott sehol. Kezdett bepöccenni.
,,Ezt nem hiszem el!- gondolta- Mia már biztos végzett. Mért csak én vagyok ilyen szerencsétlen?’’
Hirtelen egy hatalmas shuriken szállt el mellette. Lucky gyorsan oldalra fordult, de a shuriken így is átvágta a ruháját.
- Ki van ott!- kiáltotta az erdőbe- Azonnal jöjjön elő!
A fák közül kilépett 3 ninja, de nem Fény Földiek voltak. Lucky alaposan szemügyre ette a homlokpántjukat. Fény Föld homlokpántján egy vésett szív jel volt, aminek fent összetalálkozó részei kicsit bekunkorodtak. De az övék nem ilyen volt. A támadók pántjukon a vasba egy 3 ágú villám volt vésve.
,,Szél földiek?’’- gondolta- Kik vagytok, és mit kerestek itt?
- Ó, milyen illetlenek is vagyunk!- mondta a legmagasabb.
Elég ronda volt, egyik szemén egy hosszú sebhely nyoma ívelt át, másik szeme hollófekete volt. Zöld, kissé szakadt pólót viselt, és egy térdig érő szürkéskék, úgyszintén megviselt nadrágot. Fekete, de elől kivágott zori volt rajta. A hátán egy saját magasságát is felülmúló kard volt, aminek az éle végig be volt kötve.
- A nevem Kamon- mondta- Én vagyok a legerősebb a csapatból, és az egyetlen fiú tag.
- Én a szépséges Ai Abukara vagyok- lebbentette hátra vörös haját a középmagas csapattag.
Hosszú, nyakban garbós, és vállvédőihez csatolt igen csak halványrózsaszín palástot viselt. Alatta fehér, kemény páncél volt, ami szinte csak a mellét takarta el, és a csípősétől a térdéig ugyanolyan színű és anyagú nadrágot viselt. Hófehér vaskesztyűi voltak. A zori-ja fehér volt, ami nagyon meglepte Lucky-t. Szemei kísérteties vörös fényűek voltak, ami nem szokványos látvány.
- Én pedig Naora Ishinomori vagyok, a bogárlány.
Az utolsó egy elég alacsony, szürke lány volt, fekete melírral a hajában. Szemei zöldek voltak. A ruhája elég kivágott volt, fekete, csak a mellét takaró páncél volt fajta, amit egy sötét, hálós anyaggal csatolt össze a nyakába. A háló szinte egy rövid ujjút képezett rajta. Alatta csípőnadrágszerűen fekete páncél volt, ami a térdéig hálóban folytatódott. Fekete, úgyszintén kivágott zori-t viselt, és bőrkesztyűt.
- Na és, te ki vagy, kis Fény Földi balfácán?- dobálta újra a hajár Ai.
- Nem vagyok balfácán, a nevem pedig Lucky Lamie- mondta-, és semmi kedvem rátok pazarolni az időmet. Fontos feladatom van.
Azzal újra elindult.
- Ó, nem, neked nem kell menned sehová!- lőtt ki egy kötelet Ai a jobb fehér kesztyűjéből.
- Jaj…- mondta Namika- Lucky még mindig nincs itt!
- Türelem. Még van 20 perce- emlékeztette Kiba-,,Lucky, siess!’’
- Akkora balfék, hogy még meg sem tud találni egy érmét az erdőben- morogta Mia.
- Mia, attól, hogy te voltál az első, még nem kéne ilyeneket mondanod- próbálta csillapítani a lányt Hige.
- Megnézem, hol van- ajánlotta Karen, és a fejére tette az ujjait- Ajaj!- kiáltotta a kislány, ahogy elvette a kezét a fejéről.
- Mi történt?- kérdezte Namika.
- Lucky-t megtámadták! 3 ninja! Azt hiszem, Szél Földiek- mondta a lány.
- Szél Földiek? Azok meg mit keresnek itt?- kérdezte Hige.
- Valószínűleg a Kazen vizsgára jöttek- mondta a sensei- A Szél Földi ninják híresek arról, hogy versenyek és vizsgák előtt megpróbálják a lehető legtöbb ellenfelet eltávolítani.
- Sensei, segítenünk kell neki!- kiáltotta Karen.
- Nem- mondta a sensei, mire a 3 gyerek megdermedt, Mia pedig mosolygott.
- De még megölik!- mondta Kiba.
- Nyugi. Nem segítünk neki. Hagyjuk, hátha le tudja őket győzni. Ha már nagyon rosszul áll a szénája, csak akkor segítünk. Karen, a
AJÁNLOM AZ OLDALT
