7 nap eltelt, Lucky-t pedig kiengedték a kórházból. Nehezen tette túl magát a temetésen, de újra a régi volt. Legalábbis nagyjából. Teljesíteni akarta szeretett sensei-e utolsó kívánságát: hogy éljen boldogan.
Kazashi sensei-el együtt jöttek ki. Mia, Hige, Namika és Kiba már várta őket a kapuban.
- Jó újra látni titeket- ölelte meg Namika Lucky-t.
- Köszi.
- Ó, majd elfelejtettem mondani!- emelte fel a kezét Kazashi sensei- Shizuka tanárnő járt nálam, és elmondta, kiket kapok még pluszba, mivel kevés a sensei, mint tudhatjátok. Örülni fogtok.
- Ki vele!- kérte Lucky.
- Nem másokat, mint: Kiba-t és Namika-t!
,,Egy csapatba kerültem Lucky-val…’’- gondolta Kiba, aztán ugrott egyet- Ez az!
- Éljen! Namika, hallottad ezt?- ujjongott Lucky is.
- Már hogyne hallottam volna! Hurrá!
- Na, még 2 idióta. Lucky is éppen elég volt- morogta Mia.
- Te, megint beszóltál?- förmedt rá Lucky.
- Akkor én nem vagyok idióta?- kérdezte reménykedv Hige.
- Nem. Te egy féleszű vagy.
Hige lelankadt.
,,Sejthettem volna… ’’
- Hé, mi, hagyd békén Higé-t!
- Ki bántotta?
- Te, ne játszd az ártatlant, mert bemosok egyet!- fenyegetőzött Lucky.
- Csak rajta. Úgyse találsz el- mosolygott gonoszan Mia.
- Te kis…
- Újra a régiek…- sóhajtotta Kazashi sensei, és beállt a két lány közé- Lányok, elég legyen. Ez nem méltó hozzád, Mia.
- Miért mindig mindenki csak Miára figyel? Elegem van ebből!- háborgott Lucky.
Az újra kialakuló vitát futó léptek hangja törte meg. Mint balra fordultak.
- Lucky Lamie kisasszony!- egy férfi futott feléjük, Kazen rangú lehetett.
- Jé - tette az ajkára Lucky a mutatóujját- Ez Karen egyik sensei-e, Kisamoto.
- Lucky Lamie kisasszony!- állt meg lihegve a sensei Lucky előtt- Ezt Karen kisasszony küldi önnek!- nyújtotta át a levelet- Azt mondta, nagyon sürgős!
Lucky átvette és kibontotta.
- Lássuk csak mit ír… - kis idő múlva a lány szemei elkerekedtek- MICSODA? Asszem Karen bekattant!
- Add csak ide- azzal Kazashi sensei elvette a levelet, és fennhangon olvasni kezdte- ,,Lucky Lamie! Remélem, emlékszel még, mit ígértem, mielőtt 7 nappal ezelőtt kijöttem a látogatásodról: azt, hogy erős leszek, annyira, hogy ti is el fogtok ismerni! Nos, letert…’’ Letert? Az mi akart lenni?- hagyta abba az olvasást a sensei.
- Letelt. Karen rondán ír- mondta Lucky.
- Ja, értem. Szólal akkor… ,, Nos, letelt az egy hét és…’’Lucky, ezt megint nem tudom elolvasni.
- Ó, Istenem, inkább adja ide- vette el tőle a levelet Lucky- Így egy évezred alatt sem végzünk! ,, Nos, letelt az egy hét és kemény kiképzésem meghozta a gyümölcsét. Ezennel kihívlak téged egy párbajra, ma délután 4-kor, nagyapa legnagyobb edzőtermébe. Kötelező elfogadnod a kihívást! Aláírás: Karen Yuzumisy’’
- Lucky, ugye nem akarsz elmenni?- kérdezte Namika, ahogy a lány összehajtotta a levelet, és eltette.
- Köszönöm, Kisamoto sensei. Üzenem a kisasszonynak, hogy vállalom.
Amint a futár elment, Namika megszólalt.
- Lucky, nem mehetsz el!
- Hé, mit gondolsz, van kedvem hozzá? De ha nem megyek el, Karen berág rám. Ismerem eléggé- tette csípőre a kezét a lány- látva Namika ijedt arckifejezését, hozzátette- Ne aggódj, ha csak nem kéri, hogy harcoljak keményen, nem fogom bántani.
Eljött a 4 óra, Karen már a kapuban várta a gyerekeket.
- Örülök, hogy elfogadtad a kihívást- mondta Karen, tőle nem megszokott, elszánt, komor arccal- Gyertek.
A terem hatalmas volt, a nézőtér úgyszintén. A talaj fűből volt, a nézőtér székei fényezett fenyőből.
Karen besétált a terem közepére, és onnan adta az utasításokat.
- Bármilyen jutsu használata engedélyezett. Mivel ebben a teremben szokták tartani a Kazen vizsgákat, a talajra nem foghatod, ha hibázol, mert tökéletesen ki van dolgozva. Lucky-n kívül mindenkinek a kilátón kell tartózkodni. Segítséget nyújthattok neki- mondta a többiekre nézve- Se szóval, se eszközzel- aztán Lucky szemébe nézett- Még valami. Ne merészeld visszafogni magad.
,,Ettől tartottam’’ - gondolta Lucky- Rendben.
- Akkor kezdjék! - adta ki a vezényszót Kisamoto sensei, ahogy Lucky is besétált a küzdőtérre.
Karen alaposan felmérte Lucky-t már korábban, így hamar nekiesett. Először rúgásokkal, amiket a lány egyszerűen kivédett. Utána, amikor földet ért, csinált egy váratlan fordulatot, és megcélozta a lány hasát. Lucky hátraugrott, ezzel elkerülve a támadást.
,,Gyorsabb lett- gondolta Lucky- Nem is kevéssel.’’
Karen újra támadt, most a levegőben sorozott 3 rúgást, de Lucky továbbra is állt. Aztán Karen egy gyorsa mozdulattal ellenfele háta mögé csusszant, és lábával becélozta annak hátát. Nem sokon múlt, hogy nem kapta be, de Lucky egy oldalra táncolással kikerülte.
- Rendben- mosolygott Karen- Sikerült alaposan kielemeznem téged.
- Hogyan?- kérdezte a lány.
- Csak nem hitted, hogy kihívlak, és rúgásokon kívül semmi mást nem tanultam? Még mindig él benned a sokk 7 nap után is, ezért a mozdulataid lassabbak, összeszedetlenek.
- Nahát, mióta ilyen okos Karen?- kérdezte Namika.
- Nem tudom- rázta a fejét Hige.
- Most csak bemelegítettem- kezdte kicipzárazni piros pulóverét- Most jöhet a középső fokozat.
Azzal eldobta a pulóverét, és mindenkinek tátva maradt a szája. Karen kezein legalább 15kg-mos súlyok voltak, a mellkasán pedig egy kilókkal felszerelt páncél. Látásra úgy 10 kg-ot nyomhatott.
Karen gyorsan kicsatolta őket, és a sarokba dobta. A súlyok nagyot puffantak a földön, sőt, az kissé be is süppedt.
- Ez elképesztő!- hüledezett Namika- Ez ugyanaz a Karen.
- Az unokám nagyon sokat edzett erre a napra- mondta Hanai-sama Kazashi sensei mellől.
- Hanai-sama! Mióta van itt?- döbbent meg a sensei.
- Ugyan, Kazashi, csak nem hitted, hogy kihagyom az unokám nagy küzdelmét? De kérlek!- kicsit hallgatott, aztán mosolyogva hozzátette- Jobb lesz, ha Lucky alaposan felköti a gatyáját, mert Karen nem lesz vele kíméletes.
Karen hirtelen belenyúlt az oldalára csatolt táskába, és aztán kirántotta, és összecsapta a kezét.
- Origami kutya!- kiáltotta.
- Micsoda?- lépett hátra egyet Lucky.
Karen villámgyorsan széthúzta a kezét, és egy hatalmas papírkutya ugrott elő belőle. A kislány a maga 145cm-ével bőven alábbmaradt a vagy 30-35 cm-rel magasabb kutya mellett.
- Anyám!- csapott a korlátra meglepetésében Kiba- Mekkora!
- Hanai-sama, mióta képes Karen erre?- kérdezte Namika.
- Csak figyelj és ámulj. Ez még semmi- mosolygott a Hanai.
- Támadj!- nyújtotta ki a kezét Karen.
A hatalmas kutya megindult, egyenesen Lucky felé. Ahogy kinyitotta a száját, valami megvillant benne. A lány villámsebesen oldalra vetette magát, így a kutya a földbe harapott. Ahogy kihúzta a fogait, Lucky a földre pillantott. Nagyon megijedt. A fú kirohadt, ahogy a sötétlila színű folyadék szétterült rajta.
,,Mérgezett tüskék! Jól gondoltam!- döbbent rá- Karen aztán nem viccel! Nincs más választásom, muszáj tényleg küzdenem ellen!’’
Gondolatait a mellette csattanó mérgezett állkapocs szakítottak félbe. oldalra gurult, aztán felállt.
- Papírbombák!
Lucky felnézett. Észre sem vette, hogy Karen időközben a levegőbe ugrott, most pedig fehér papírgolyókat dobott felé.
Azok a lányt elérve hatalmasat robbantak, és mindent füstbe borítottak.
- Lucky!- kiáltotta Namika.
- Nyugi- mondta Mia komoran- Lucky-t egy ilyennel még nem lehet elintézni. Vagy ha igen, akkor nagyobb balfácán, mint hittem.
,,Talált?’’- gondolta Karen, ahogy a füst eloszlott, de szemei pillanatokon belül összerándultak.
Lucky sértetlenül állt egy fénypajzs mögött.
- Karen, azt hiszem, ideje, hogy komolyan vegyelek- oszlatta el a pajzsot a lány.
- Ideje volt!- mosolyodott el a másik.
- Alábecsültelek. Többet fejlődtél, mint hittem. De ez még egyszer nem fordul elő- azzal Lucky egy kunai-t dobott Karen felé.
- Papírpajzs!- kiáltotta a lány, ahogy összecsapta a kezeit, és egy hatalmas, vastag fehér papírtömeget húzott maga elé, ahogy szétnyitotta.
A kunai egész egyszerűen lepattant róla. Mindenki ledöbbent, de Karen és Hanai-sama csak mosolygott.
,,Francba bele!... Mégis miből van az a pajzs? Nem szokványos papír, azt biztos!- gondolta Lucky- Oké, csak maradj nyugodt. Csak nyugodtan. Ne veszítsd el a fejed. ’’
- Lucky, nem gondolod, hogy valamiről megfeledkeztél?- mosolygott gonoszan Karen.
- Miről?- aztán a válasz hitelen az agyába ütött- Fenébe! Hová lett az a kutya?
- Mögötted van- mondta Karen.
Lucky megfordult. A kutya már majdnem elérte a kezét.
,,Ó, ne!’’- gondolta Namika a szája elé kapva.
,,Fenébe, nem lesz ideje kikerülni!’’- gondolta mérgesen előrehajolva Kiba.
- Hm…- mondta Kazashi sensei.
A kutya elkapta Lucky kezét. Erre azonban Lucky hirtelen, egy durranó hanggal seprűvé változott.
,, Nem is vártam mást Lucky-tól- gondolta Kazashi sensei- Ez szép volt.’’
,, Igen!’’- ujjongott Kiba.
- A francba! Hol vagy? Gyere elő!- forgolódott Karen a füvön körbe-körbe.
- Feletted!- kiáltotta Lucky, és oldalról zuhanva egy hatalmas pofonhoz készült.
,,Nem lesz időm kikerülni!- gondolta Karen rémülten- Ez nagyon fog fájni!’’
Lucky elérte Karent, és bemosott neki egy nagyot. A lány repült egy ideig, aztán gurulva nekivágódott a palánknak. Felszisszent.
- Bocs, Karen- mondta Lucky- De te akartál kemény küzdelmet.
- Úgy látom, nincs más választásom- támolygott lábra a lány, aztán inogva oldalra lépett, és megtörölte a száját- Muszáj lesz teljesre kapcsolnom.
Azzal lehajolt, és feltűrte a nadrágszárait. Lucky megrökönyödve tántorodott hátra egy lépést. Karen mindkét lábán legalább 20kg-os súlyok voltak.
,,És ezekkel mozgott eddig ilyen gyorsan…’’- hüledezett magában Lucky.
- Aszta!- csapott Hige is a korlátra, miközben felugrott az ülőhelyről.
- Baszki, ez aztán nem piskóta!- mondta Kiba.
Lucky-nak egy verejtékcsepp csordult le az arcán.
,,Erős lett…- gondolta- Nagyon erős… és mindezt 7 nap alatt!’’
- Megmutatom…- szorította ökölbe a kezeit Karen- Megmutatom, hogy méltó vagyok arra, hogy veletek menjek!
Azzal üvöltve Lucky felé kezdett rohanni.
,,Elképesztően gyors! Nem lesz időm! Ezt bekapom!’’- gondolta Lucky.
A következő pillanatban Karen elérte, és egy óriási balhorgot nyomott be neki. Lucky megpördült levegőben, és hatalmasat puffant a földön. Gyorsan oldalra gördült, és felállt, ahogy látta, hogy Karen újabb csapáshoz készül.
- Hanai-sama, mégis.. ki edztette Karent?- kérdezte Namika.
- Senki. Ő maga.
- Hogyan?- kérdezte a négy kölyök egyszerre , mert kivételesen Mia sem hitt a fülének.
- Már hét napja…- mondta, miközben fellebbentek előtte az elmúlt 7 nap képei, amikor Karen egy fát püföl erősen- Már 7 napja, éjt nappallá téve edz, megállás nélkül. Sokszor más úgy végezte a jutsu-kat, hogy sírt, annyira fájtak a tagjai, de akkor sem hagyta abba. Mindent feltett erre az egy meccsre. Le akarja győzni Lucky-t, kerüljön, amibe kerül. Elismerést akar szerezni. Azt akarja, hogy magatokkal vigyétek.
Kazashi sensei összehúzta a szemét.
- Ez… elképesztő.. soha nem hittem volna, hogy ez a hisztis kis csaj ilyen kitartó és elszánt- mondta Hige, aztán a szájára csapott- Jaj, bocsánat Hanai-sama, nem úgy értettem!
- Ugyan- mosolygott a Hanai- Csak az igazat mondtad. Igen, az unokám nagyon hisztis tud lenni- mondta, ahogy nézte, amint Lucky kivédi a kislány egyik ütését, aztán oldalra ugrik-, de ha valamit egyszer a fejébe vesz, akkor arról már lehetetlen lebeszélni.
Karen ordítva püfölte Lucky-t, aki csak védekezni tudott. Ráadásul idő közben újra képbe tért a kutya is, és Lucky-nak nagyon kellett vigyáznia a méregfogakkal.
,,Francba már!- gondolta, ahogy elhárította az egyik ütést- Csak menekülök! Ráadásul egy 7 éves kislány elől! Valamit azonnal ki kell találnom! Hm? Megvan!’’
Lucky Felugrott, és kézjeleket kezdett alkalmazni.
- Tűz gömb jutsu!- azzal a kezében lévő tűzet Karen felé dobta.
Az gyorsan oldalra fordult.
- Mellé!- mondta gúnyos mosollyal.
Lucky ravaszul mosolyogni kezdett.
- Csak hiszed! Nézz hátra!
Karen megfordult. A papírkutyája lángokban állva keservesen vonyított.
- Ne! ,,A fenébe, kijátszotta a figyelmem! Ezt elszúrtam…’’
Hirtelen sercegést hallott a háta mögül, és a fű roppanását, ahogy valaki rálép. Megdermedt. A nyitott stadionba betévedt egy kósza széllökés, és átsuhant rajtuk.
- Bocs, Karen- suttogta Lucky- Ügyes voltál, de ennek most vége.
Azzal hátba szúrta a lányt. Karen megrezzent. Egy ideig mindenki azt hitte, nem történik semmi, de aztán Karen lassan zuhanni kezdett a föld felé, és lehunyta a szemét. Végül halkan puffanva elterült.
Lucky felsóhajtott, és huppant a földre. Vége. Végül mégis csak ő nyert. De nem sokon múlt.
A 3 gyerek lefutott, Mia pedig lesétált mögöttük.
- Nos, valami ilyesmit vártam végeredményül- mosolyogta Hanai.
- Én is- mondta Kazashi sensei- De Karen meglepett. Nagyon ügyes volt. Sok választotta el ugyan attól, hogy nyerjen, mert természetesen Lucky sokkal több chakra-val rendelkezik, mint ő, de felülmúlta az elképzeléseim. Remek örökös lesz.
- Ha csak addigra valaki meg nem előzi- mosolyogta a Hanai, ahogy Lucky-ra nézett- Menjünk le mi is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
