Lucky becsapta maga mögött az ajtót, ahogy belépett közös házukba. Yamami sensei kíváncsian dugta ki a fejét az ajtón.
- Szia. Na, mi volt?
- Egy csoportba kerültem Miával és Higé-vel!- ült le dohogva a lány.
- Ó. És Namika?
- Ő sokkal jobbakat kapott: Kibát és Orihime-t.
- Hát, sajnálom. És ki lett a sensei-etek?
- Kazashi Isozaki…- sóhajtotta Lucky.
- Micsoda?! Hogy ki? Ugye csak viccelsz?- csapott az asztalra Yamami.
- Nem, tényleg Kazashi-t kaptuk. Miért baj?
- Ettől féltem. Kazashi nagyon kemény tanár, nem éppen nektek való falat. Ő nem tűri a lazsálást.
- Ó, ne. Szóval lesz magából még egy?
- Te, ne szemtelenkedj!- figyelmeztette mosolyogva a sensei a lányt.
- Mindenesetre lesz, ami lesz- mondta Lucky, ahogy hintázni kezdett a széken- Holnap 5-kor megyünk az első küldetésre. Kíváncsi vagyok, mi lesz.
- Kazashi-t ismerve valami nehézre számíts. Szóval szerintem menj aludni. Kemény lesz a holnapi napod.
- Rendben, remélem, addigra kiheverem, hogy én vagyok a legfiatalabb a csapatban, és hogy kikkel kerültem össze. Jóéjszakát.
- Neked is.
Miután Lucky elment aludni, a sensei még a konyhában maradt.
,, Nem akartam mondani Lucky-nak, de Kazashi a legkeményebb Kazen az összes közül. Nem fog nekik kegyelmezni. Remélem, Lucky nem fog semmilyen ökörséget csinálni.’’
Másnap Lucky ért elsőnek a megbeszélt terembe. Ásítozva fogadta a szintén gyűrött kinézetű Higét.
- Mi van- ásította-, te sem aludtál?
- Ha fél órát tudtam aludni összesen- nyújtózkodott a srác- Annyira izgultam, milyen feladatot kapunk…
- Nem vagy vele egyedül…
- Jó reggelt- lépett be Mia a szokásos morcosságával.
- Neked is- villanyozódott fel Hige, aminek Lucky nem örült.
Már 9-et ütött az óra, mire végre belépett Kazashi sensei. A gyerekeket a padokon szundítva találta.
- Hé, jó reggelt álomszuszékok!- kiáltotta.
Mia ébredt elsőnek, utána Lucky, végül pedig Hige. Lucky az órájára nézett.
- Sensei, tudja hány óra?!- ripakodott.
- Igen, 9. Miért?
- Hé, akkor minek kellett idejönnünk 5 órára?- mérgelődött Kiba.
- Ki akartam próbálni, mennyire vagytok éberek. Ahogy látom, semennyire.
- Maga most szórakozik velünk?- tartotta maga elé ökölbe szorítva a kezét Lucky.
- Részben- mosolygott a sensei.
- Á, ezt nem hiszem el! Yamami sensei 2!- háborgott a lány.
- Ó, szóval akkor te vagy Yamami Yazerashi kis védence?
- Igen, én- mondta a lány.
,,Ejha, úgy tűnik, tényleg hozzám került a Leira!’’- gondolta a sensei.
- Csevegés helyett inkább nyögje ki végre, mi lesz feladatunk- morgott Mia.
- Nos, nem lesz nehéz. Mivel Hanai-sama elutazik pár napra, addig nekünk kell vigyáznunk az unokájára.
- Nagy megtiszteltetés ám, ha a Hanai egy magatok fajta alacsony szintű ninja-t kér meg erre a feladatra, mint ti.
- Mi van?- förmedt rá Hige.
- Nyughass már te ökör- mondta Mia.
- Persze -állt le gyorsan a srác.
- Végül is, nem lehet olyan nehéz egy 7 éves kölyökre vigyázni- vont vállat Mia.
- Tévedsz- mondta Lucky, mire a lány gyilkos szemekkel rá nézett.
- Mert te jobban tudod, mi?- mondta szemrehányóan.
- Igen, Mia kisasszony, ő jobban tudja. Hanai-sama ugyanis kizárólag miatta kért meg minket, mert jóban vagy Karen kisasszonnyal.
- Az a lány maga a megtestesült ördög- csóválta a fejét Lucky- még 10 Kazen sem tud rá vigyázni, akkor mi mire mennénk?
- Hát, azt mondta, rád hallgatni szokott.
- Aha, tényleg. 5%-ban- mondta a gyerek a szemét forgatva.
- Mindegy, ideje indulnunk- fordult vissza a sensei- Gyertek már!
- Lucky, csak nekem nem a legszimpibb ez a sensei?- kérdezte suttogva Hige kifelé.
- Nem- rázta a fejét Lucky- Igazi rabszolgahajcsárnak tűnik.
- Ti ott ketten!- mondta a sensei anélkül, hogy hátrafordult volna hozzájuk- Hallottam!
Lucky és Hige megrezzentek, majd összenéztek.
Elérték a Hanai házát. Karennel éppen akkor lépett ki az épületből egy maszkos ninja.
- Lucky! Lucky!- kiáltotta a kislány, és kifutott eléjük, majd a lány nyakába ugrott.
- Szia, Karen!- ölelte meg a Narel a kicsit- Mi fogunk rád vigyázni egy ideig, tudsz róla?
Karen végignézett Lucky barátain, aztán Miára bökött.
- Ebből a nyanyából nem kérek!- mondta mérgesen- Úgy néz előre, mint egy kísértet!
- Ho- Hogyan? Én nyanya? Te kis…- akart megindulni Mia, de Kazashi sensei elkapta.
- Mia, kérlek! Legalább te viselkedj!
- Rendben…
- Sajnos őt is ideküldték kisasszony, tehát maradnia kell- mondta a sensei.
- Legyen, de akkor tartsátok távol őt tőlem! Rosszul leszek mellette!- mutatott Lucky vállán áthajolva megint rá.
Mia alig bírta visszafogni magát.
- Ne mutogass, különben rászoksz a lopásra- mondta Hige.
- Pofa be te hatökör!- csapta fejbe Lucky-ról a srácot- Mégis ki kérdezett? Az engedélyem nélkül csak Lucky beszélhet!
- Bocsánat, kisasszony- mondta a fiú mosolyogva, de belül, akárcsak Mia, majd felrobbant.
- Ugyan, Karen, őt nem kell bántani. Kicsit nagy a szája, de azért nem annyira- mondta Lucky.
- A barátod?- kérdezte.
- Igen- mondta a lány.
- Ó, akkor bocsánat!- mosolyogta Karen- Lucky barátai az enyémek is! Nagyon fájt?- tette a fiú fejére a kezét.
- Nem, dehogy- mondta, miközben Lucky-ra nézett. A lány mosolyogva kacsintott egyet.
- De az a nyanya ugye nem?- mutogatott ismét.
- Nem, ő nem- fordult meg Lucky.
Mia dühösen nézett rá, mire Lucky egy pillanatra kiöltötte rá a nyelvét. A lány úgy érezte, nem bírja ki tovább.
- Van rendes nevem is te kis taknyos!- kiabálta mérgesen- Mia Lightnow-nak hí…
De nem tudta befejezni. Karen a semmiből egy papírlegyezőt rántott elő, és Lucky válláról elugorva két kézzel lesújtott vele a lány fejére.
- Hallgass! Nem megmondtam, te nyanya, hogy itt csak az én engedélyemmel lehet beszélni? És nem vagyok taknyos! A Hanai unokája vagyok!
Mindenki akaratlanul is nevetett, még Hige is, amitől Mia elvörösödött szégyenében.
- Most pedig mond utánam:,, Bocsánat Hanai kisasszony!’’- lebegtette a legyezőt a gyerek.
- Bocsánat Hanai kisasszony… - mondta morogván-,, Megállj te kölyök, ezt még visszakapod!’’
- Nem voltál elég meggyőző! Még egyszer!- ripakodott a gyerek.
- Bocsánat Hanai kisasszony…- mondta még mérgesebben.
- Nem jó! Őszintén mond!
- BOCSÁNAT HANAI KISASSZONY!- füstölgött mérgében a lány.
- Oké, így megfelelt- mosolygott a lány, majd visszaugrott Lucky-ra- Játszunk valamit!
- Rendben! Mit szeretnél?
- Firkáljuk össze a papa gatyáját, mint ahogy te csináltad!- lelkendezett a lány.
-Ööö… szintem ez nem a legjobb ötlet…- vakarta zavart mosollyal a fejét Lucky.
- Miért?- nézett szomorúan a gyerek.
- Megígértem a nagyapádnak, hogy nem piszkálom tovább.
- Tényleg?- szomorkodott a lány- Pedig éppen ma írtam rá a nadrágjára hajnalban valamit.
- Ó, ne! Mit?- kérdezte a Lucky.
- Azt, hogy:,, Vigyázat, 4 hete nincs kimosva! Ha ezt elolvastad, akkor rúgj belém teljes erőből!’’
- Húha… és ki is fért?
- Persze! A kabátján kezdtem, és úgy haladtam lefelé!- dicsekedett a gyerek- Ügyes vagyok?
- Igen, nagyon!- mosolygott Lucky, de nem őszintén- ,, Isten segítsen meg, ha a Hanai hazaér!’’- gondolta.
- Mit szólnál a bújócskához?- kérdezte Hige, mire Lucky a lábára taposott.
- Hurrá! Oké!
- Jaj, ez miért kaptam? – kérdezte a fiú, ahogy Karen leszállt Lucky-ról.
- Agyalágyult!- suttogta mérgesen, a méretéhez lehúzva Higé-t- Nem látsz a szemedtől? Ha itt a Karen elbújik, az életben nem találjuk meg!
- Bocsi, nem vettem észre!
Valószínűleg Kazashi is rájött erre, mert megszólalt.
- Mit szólna inkább ahhoz, ha a játszótérre mennénk?
- Nem! Nem vagyok már kis pisis! Én bújócskázni akarok!- fonta össze a kezeit Karen.
- Van egy ötletem!- mondta Lucky- Mit szólnál hozzá, ha inkább elmennénk fürdeni a vízeséshez?
- Fürdeni? Hurrá! Menjünk! Gyere, Lucky, segíts összepakolni!- azzal karon ragadta a lányt, és behúzta a házba.
Pillanatokon belül visszaértek, és Karen izgatottan futott előre.
- Siessetek már!- kiáltotta hátra.
- Jobb nem jutott volna eszedbe?- fintorgott Mia.
- Te csak fog be… nyanya…- mondta Lucky egy ravasz mosollyal.
- Mi van?!...
Mia éppen le akart sújtani Lucky-ra, amikor Karen ismét nagy lendülettel, felugorva fejbe vágta a legyezővel.
- Ne merészeld bántani Lucky-t, Nyanya! Ha hozzáérsz, beköplek nagyapának!- ütött a kezébe a legyezővel fenyegetően Karen- Ilyenkor mit kell mondani?
- Bocsánat Hanai kisasszony…- szorította ökölbe a kezét Mia-,, Kezdek kijönni a sodromból…’’
- Nem jó!- csapott erősen a kezébe a lányka- Még egyszer!
- Bocsánat Hanai kisasszony!- morogta Mia.
- Nem jó! Újra!
- AZT MONDTAM, BOCSÁNAT HANAI KISASSZONY!- üvöltötte a lány, aztán lihegve leállt.
- Rendben, akkor menjünk. Maga magas valaki!
- Igen, Hanai kisasszony?- nézett le Kazashi.
- Vegyen fel! Elfáradtam!- mondta a lány.
- Parancsára, kisasszony!- vette a nyakába a gyereket.
Kis idő után Karen lenézett Lucky-ra.
- Te, barnahajú fiú!
- Tessék?- kérdezte Hige.
- Vedd fel Lucky-t, fáradt!
- Hogyan? Ó, nem, nem vagyok fáradt Karen!- legyezett a kezeivel Lucky pirulva.
- Nem baj! Ha azt mondtam, vegyen fel, akkor fel is kell vennie!- akadékoskodott a csöppség.
- De…- kezdte volna Hige
- NINCS DE!- kiáltotta a lány, a legyezővel lesújtva a magas férfiről a kölyökre- Vedd fel!
- Karen, nézd, ott a vízesés!- mondta Lucky gyorsan.
A kislány odafordul. Szemei felcsillantak, ahogy meglátta a hatalmas tavat.
- Jaj, de jó! Fusson velem odáig!- koppintotta fejbe az ujjával Kazashi-t a lány.
- Megyek, kisasszony! ,,De megalázó! Kellett nekem elvállalnom Hanai-sama kérését!’’
Karen amint elérték a folyót, elrugaszkodott a sensei válláról, és egy szaltóval, ruhástól ugrott be.
- Lucky, gyere, tök jó a víz!- locsolt a levegőbe.
- Megyek!
- A Nyanya kint marad, ugye? Ha bejön, belefojtom a vízbe!- kiabálta a lány.
- Igen, kint marad!- mondta Kazashi sensei.
- Lucky! Ide jönnél, légy szíves?- kérte Hige, Mia mellett állva.
- Persze, megyek!- azzal a kislány felé fordult- Csak egy perc Karen!
- Oké… De siess!- figyelmeztette a lány.
- Meglesz- azzal odarohant- Igen?
- Mia szeretne mondani valamit!- mondta Hige.
- Nekem? Mióta? Hallgatom- mondta meglepetten Lucky.
- Lucky… csak azt akarom mondani, hogy… hogy…. jól van, na, bocs, amiért lepisiseztelek- mondta vörösödve a lány.
- Tessék? Jól hallottam?- mosolygott Lucky- Mia Lightnow, aki mindig fennhordja az orrát bocsánatot kér?
- Igen… csak annyit szeretnék, hogy beszélj Karennel, hogy ne nyanyázzon… olyan ciki- mondta Mia szégyenkezve.
- Hát, megpróbálhatom. De nem garantálhatok semmit. Nagyon makacs és nehéz eset, mint ahogy azt láthattátok. Csak akkor fejezi be, ha ő is úgy akarja. De támadt egy ötletem! Mia, neked is segítened kell hozzá!
AJÁNLOM AZ OLDALT
