Lucky ordított, de Atsumori csak lenyomva tartotta a gombot.
- Lucky, ne!- Namika már sírt, hogy szenvedni látta egyetlen barátját.
- Fogd be, Zarashi!- azzal a piros gombot lenyomva tartva, megnyomta a másikat is, és azt is úgy hagyta.
Namika először sikított, de aztán eszébe jutott Lucky. Testét megfeszítve kinyitotta egyik szemét. Lucky még mindig bírta, de látszott rajta hogy már egyáltalán nem sokáig.
,,Lucky!- kiáltotta magában a lány, mert az áramtól nem tudott beszélni- Valamit tennem kell! De gyorsan! SEGÍTSEN VALAKI!’’
Ekkor pedig elképesztő dolgot tett: az áram ellenére kiáltott.
- Zarashi segíts!
A lányról leszakadtak a kötelek, és köd vette körbe, barna fény társaságában.
,,Hagyod, hogy megtörjön a pecsét? - Zarashi hangját hallotta Namika tudatában- Akkor akár el is uralkodhatok rajtad. Vállalnád ezt a kockázatot?’’
Namika visszagondolt arra, amikor Lucky megmentette, és amikor utána örök barátságot kötöttek. Az a pillanat lebegett előtte, amikor megszólalt.
- Zarashi… bízom benned! Lucky-ért pedig bármi!- azzal a lány rácsapott a hasán megjelent barna jelre.
A ködből ekkor előugrott a Zarashi. Hatalmas, világosbarna kutyaszellem volt, szemei feketék, a két mellső mancsán pedig kötés volt. Elképesztően hatalmas volt. Lenézett, kísérteties szemeit egyenesen Atsumori-éba mélyesztve, majd rámorgott.
Az ijedtében a mély, földet remegtető hangtól elejtette a távirányítót, és ettől Lucky a kemény felületre zuhant. Percekig csak álltak egyhelyben, a Zarashi azt nézte, megmozdul-e Lucky. De nem mozdult.
- Átkozott emberkölyök!- morogta a Zarashi a fiúra, aki már a földön ült félelmébe- Namika utolsó kívánsága az volt, hogy mentsem meg a barátját. Képes volt feltörni érte a pecsétet. Erre te…- vicsorítása elfojtotta a szavait.
Kiba hirtelen kivágódott a 2 fiú ijedelemtől meggyengül szorításából, és a távirányítóra vetette magát.
A Zarashi mérgesen odamordult.
- Várj! Csak ki akarom nyitni!- mondta a fiú bátran, bár a szellemtől remegett.
Megnyomta az utolsó, zöld gombot, mire a ketrec szétpattant.
A fiú oda akart rohant Lucky-hoz, de a Zarashi elé vetette magát.
- Kérlek! Tudok gyógyítani! Ha még él, megmenthetem!- magyarázta a fiú.
A Zarashi a kölyökre, majd Lucky-ra nézett, végül szemét a fiún tartva arrébb lépett.
- Figyellek. Egy rossz mozdulat, és véged! Ti pedig…- azzal a 3 gyerekre vicsorított, akik éppen menekülni akartak- Nem mentek sehová!
5 ágú farkával elkapta a fiúk, és a magasba emelte.
- Hallgass, vagy megöllek!- morogta a Zarashi, majd miután a fiú elhallgatott, visszanézett Kibá-ra.
A fiú gyógyító jutsu-t használt.
- Menthető. Még lélegzik, de nem habozhatunk.
- Siess- mondta a Zarashi, ahogy a távolba nézett- Egy magamfajta hatalmas állatot könnyű kiszúrni- felálló füleit ide-oda forgatta- Szerintem már meg is láttak.
- Igyekszem- Kiba még több fényt gyűjtött a kezébe.
Lucky kis idő múlva kinyitotta a szemét, és felnézett. Kiba aggódó pillantásai néztek vissza rá.
- Jobban vagy?- kérdezte.
- Az nem érdekes. Hol van Namika?- kérdezte.
Kiba nem válaszolt, csak lehunyta a szemét.
- Azt kérdeztem, hol van! Mi lett vele?
Kiba továbbra sem szólt, csak oldalra nézett, mire Lucky felült. Ő is arra nézett, amerre a fiú.
- Te jóságos ég…- szerencse, hogy ült, különben összeesett volna, amikor megpillantotta a démont- Egy pillanat… akkor Namika…
- Igen- bólintott Kiba szomorúan- megtörte a pecsétet. Mostantól egy Zarashi.
- Nem… nem lehet… azt nem…- Lucky könnyei lefolytak. Nem tudta betartani az ígéretét, hogy többé nem sír- AZ NEM LEHET! NAMIKA NEM HALHATOTT MEG! NEM!- visongta megzavarodva.
Felállt, és a Zarashi-hoz futott. Az lenézett rá.
- Kérlek! Zarashi! Könyörgök! Add… add vissza Namika-t!
A démon nem szólt, mire Lucky a hatalmas állat lábának ugrott. Átölelte a felét, mivel keze csak ennyit bírt átfogni.
- Könyörgök, Zarashi! Add vissza Namika-t!
- Namika-nak miért kéne visszajönnie?- válaszolta a démon- Itt csak verték és kínozták. Nem volt senkije. Egyedül volt.
- Nem, nem volt egyedül!- Lucky megszorította a Zarashi lábát- Én vele volta, és szeretem őt! Kérlek Zarashi… add vissza… ő a… ő a… Ő A BARÁTOM!
Lucky kristálytiszta könnyei a démon mancsára hullottak. Az behunyta a szemét.
Hirtelen vakító fény tört elő belőle.
- Nem hagyom, hogy elmenj!- kiáltotta, ahogy behunyta a szemét, és csak még jobban az állat vastag szőrébe akaszkodott- Addig nem, amíg vissza nem adod Namika-t!
A Zarashi lenézett rá. A fény egyre erősebb volt, és Lucky szemét még csukva is bántotta. Tudta, baj lehet belőle, ha nem takarja el az egyik kezével a látószerveit. De ha egyik kezével kapaszkodik csak, akkor a Zarashi simán lerázza.
Az állat tovább nézte emelkedve, ahogy lány küzd a fájdalom ellen. De csak nem engedett.
- Nem fogsz lerázni! Kérem vissza… kérem vissza Namika-t!
Az állat újra lehunyta a szemét, és hirtelen eltűnt.
Lucky gyorsan zuhant a föld felé, de Kiba éppen időben kapta el. Lucky gyorsan kimászott a fogásból, és az elhaló fény felé nézett.
- NAMIKA!- sikította olyan hangosan, hogy berekedt.
A fény azonban elhalt, és a 3 fiú is a leesett. Lucky úgy bömbölt, mint még soha azelőtt. Kiba hiába próbálta kedvesen csitítani, nem tehetett semmit.
- Huh? Lucky, odanézz!- kiáltotta Kiba nevetve.
Lucky felnézett. Nem hitte el, amit látott. A fény újra megjelent, bár ezúttal kisebb volt, de sokkal, sokkal fényesebb. Lassan közeledett a föld felé.
- Namika!- kiáltotta Lucky, és odarohant, ahová a fény szerinte zuhanni fog.
És tényleg ő volt! A lány egyenesen Lucky karjaiba esett. A gyerek ruhája tépázott volt, és pólója annyira elszakadt, hogy szinte egy toppá alakult.
Lucky az örömtől könnyezve tette a barátnője hasán lévő, kettétört jelre a kezét.
- Zarashi…- suttogta- Köszönöm… Köszönöm!
- Lucky!- valaki a lány nevét kiáltotta, mire az megfordult.
Yamami sensei és még pár tanát jelent meg.
- Az előbb nem a Zarashi-t láttuk itt? Mi történt?
- Hosszú lenne elmesélni- mondta a lány- De az a 3 fiú megtámadott minket, sőt, majdnem meg is öltek- mutatott a lány a 3 Narel-ra.
- Nem csak ők- szólalt meg Kiba szomorúan- Én is benne voltam.
- Kiba, de te megmentetted az életem!- ellenkezett Lucky.
- Na, jó, gyerekek, ezt meg kell beszélnünk.
- Előbb valaki vigye el Namika-t a kórházba!- mondta Lucky.
- Rendben, és elviszem- mondta Shizuka tanárnő, és átvette a lányt.
- Ti viszont jöttök, és megbeszéljük ezt- jelent meg a Hanai.
A gyerekek bólintottak, és mesélni kezdtek.
A történet végén Hanai-sama így szólt:
- Kiba! Remélem, tudod, hogy a tetted nem ment fel teljesen az alól, amibe belekeveredtél.
- Igen, Hanai-sama- bólintott a fiú.
- De hát Hanai-sama úr! Kiba megmentette az életem! Ez így nem igazságos!- rázta a fejét a lány.
- Lucky, Kiba tudja jól, mibe keveredett. Narel, és ilyen szintjéhez nem méltó dologba keveredett. Ezért bűnhődnie kell, mégpedig azzal, hogy kirúgjuk az iskolából, ahogy a társait is.
- Kérem, Hanai-sama!- ezen mindenki meglepődött.
Lucky soha sem mondta a sama-nak azt, hogy,,Kérem.’’ Mindig a ,,követelem’’ vagy ,,akarom’’ szavakat használta.
- Hanai-sama úr, kérem! Adjon Kiba-nak még egy esélyt! Szépen kérem!
- Nahát, tudsz így is?- mosolygott a sama- Akkor legyen. De nincs több randalírozás a házam körül, valamint Kiba-nak újra kell vizsgáznia Narel szintre!
- Igen is Hanai sama úr! Köszönöm!- azzal Kiba felé fordult- Hallod ezt Kiba? Maradhatsz!
A fiú elpirulva nézett Lucky-ra. Sokáig nézett a lány szemébe, aztán mosolygott.
- Igen. És köszönöm!
Később Lucky és Yamami sensei hazafelé mentek. A csillagok már magasan ragyogtak, a kifli hold fénye megvilágította a 2 embert.
- Lucky, tudom, mire gondolsz- mondta a sensei.
- Sajnálom- mondta a lány- Hazudtam magának. El kellett volna mondanom, hová megyek. Bocsánat. Bár tudom, hogy ez nem elég.
- De igen. Ez egyszer még elég- mosolygott a sensei- Mindenki hibázik, Lucky, és nem azaz erős, aki leplezi a hibáit, hanem az, aki képed vállalni és bevallani őket. Te pedig ilyen vagy.
- Köszönöm!- mosolygott a lány.
- De egyet meg kell ígérned!
- Persze! Bármit!
- Nem szeded le a fejem, hogy elfelejtettem a meghívást.
- HOGYAN? NE MÁR!
- Az étterem pedig bezárt, szóval azt hiszem, el kell halasztanunk.
- Ez nem ér! Direkt csinált!- vádaskodott a lány.
- Nem, tényleg elfelejtettem- mosolygott a sensei.
- Á, elegem van!- azzal a lány elsietett- Megyek aludni.
- A kulcs nélkül nehezen jutsz be- lengette a fémet a sensei.
Lucky zavarában megállt.
- Kapd el!- dobta felé a sensei a kulcsokat, amiket a lány egy gyors fordulattal ügyesen el is kapott.
- Köszönöm!
Yamami nézte egy ideig, ahogy a lány elfut, aztán ő is megindult.
,, Lucky…- gondolta- A látottak után már azt is merem feltételezni, hogy még a mostani Hanai-sama-nal is ügyesebb leszel.’’
Reggel Lucky és Yamami sensei elmentek Namika-ért a kórházba.
A lány az ágyán ült, és rájuk várt. Amikor Lucky meglátta, azonnal a nyakába ugrott.
- Namika! Úgy örülök, hogy újra látlak!
- Én is! De ez csak neked köszönhető!- ölelte vissza a lány- Elképesztő voltál, amikor a fájdalom ellenére továbbra is csak lógtál a Zarashi lábán!
- Mi? Te láttad?
- Igen. Belülről néztem. Nagyon meglepődtem, amikor a Zarashi megszólalt, hogy várnak rám, és ideje visszaindulnom.
- Azt hittem, elveszítelek- vallotta be a lány- Köszönöm, hogy így kiálltál értem, nélküled nem lennék itt én sem.
- Gyertek, lassan kezdődik a vizsga- mondta Yamami sensei.
- Lucky, sikerült megtanulnod a Fény Szellem jutsu-t?- kérdezte kifelé menet Namika.
- Ja, egész jól megy. Csak a vizsgán is sikerüljön!
- Ühüm, én is ezt kívánom!
- 2 olyan erős és életrevaló csajszinak, mint ti, simán menni fog!- mondta Yamami sensei.
- Igen! Remélem, egy csapatba is kerülünk!
- Igen, az király lenne!- mosolygott Lucky.
- Yamami sensei…- kezdte félénken Namika.
- Igen?
- Ugye attól még nem uralkodik el rajtam a szellem, hogy a pecsétem széttört?
- Hát, őszintén ezt nehéz lenne megmondani. Ez mindenkinél másként van. De ha a szellem képes volt visszavonulni, elképzelhető, hogy többé nem látjuk- mondta a sensei, ahogy elérték a sulit- Hát, akkor sok sikert a vizsgához!
- Gyerünk, Namika! Megcsináljuk!
- Igen!- azzal a 2 lány öklözött egyet a levegőben, és besiettek a terembe.
,,Lucky olyan lány, aki talán bárkinek a sorsán képes változtatni, beleértve a sajátját is. Azaz elszántság, amellyel a mondottak alapján a Zarashi-ba kapaszkodott… talán még én sem mertem volna megtenni. Lucky az életét és az egészség kész volt feláldozni a barátjáért. De ami a leghihetetlenebb… hogy a tiszta szíve képes volt szeretetre bírni egy olyan gyilkolásra született démont, mint a Zarashi.’’
A vizsga 2 órán át tartott. Végül Lucky és Namika kijöttek, és szomorúan néztek fel a sensei-re.
- Mire ez a levert arc? Talán nem sikerült?
- De igen!- mondta Lucky, és megölelte a sensei-t.
- Ti ki színészpalánták! Már szinte el is hitettétek velem ezzel az ábrázattal, hogy megbuktatok!
- Jók vagyunk, mi?- kérdezte Namika.
- Most fog kezdődni a hirdetés, hogy ki kivel lesz. Már alig várom!- ugrált Lucky.
- Én is! Vajon egy csapatba kerülünk?- kérdezte Namika.
- Remélem. Csak az a lényeg, hogy ne azzal a Miával vagy kivel kerüljek össze.
- Hogy? Mia Lightnow-ra gondolsz?- kérdezte a sensei.
- Szóval így hívják. Igen rá.
- Ő a Lightnow család legfiatalabb tagja.
- Ilyen híres lenne?- kérdezte a lány.
- Az ő klánjuk a legerősebb és leghírhedtebb errefelé. Senki nem mert kikezdeni a Lightnow klán tagjaival.
- Hm... értem.
- Ó, csak nem Miába szerelmes Hige?
- Huk?- Lucky elpirult.
- Á, szóval eltaláltam. Értem én!- mosolygott a sensei.
- Sensei, nézze, ott megy Shizuka sensei!- mutatott a sensei háta mögé a lány.
- Hol?- az megfordult, majd a lányok nevetését hallva vissza- Lucky!
- Kölcsön kenyér visszajár!- mosolygott a lány- Na, mi mentünk. Szia sensei!<
AJÁNLOM AZ OLDALT
