- Lucky Lamie, állj meg, de rögtön!- egy magas, szürke hajú, zöld szemű férfi rohant az utcán, a város ninja öltözékében.
Előtte egy szép lány futott nevetve, hosszú, barna haja volt, és bronzbarna szeme. Kezein kék karkötők csilingeltek. Rajta nem volt ninja ruha és fejpánt.
- Azt lesheti Yamami sensei!- kiáltotta hátra.
- Lucky, ez már több a soknál! Még is mit gondolsz, milyen dolog felírni a Hanai házára, hogy: a Világ legbénább Hanai-ja itt lakik?
A Hanai Light Falu legnemesebb személye volt, aki mindent irányított. A falusiaknak azt kellett tenniük, amit parancsolt. Soha senkivel nem volt gonosz, mindig igazságos volt.
- Vicces!- szemtelenkedett a lány.
- Állj meg, és akkor nem kapsz olyan nagy leszidást!
- Még csak azt kéne! Van jobb dolgom is, mint magával fogócskázni!
Lucky bekanyarodott az egyik sikátorba, majd felmászott a létrán, és ezúttal a háztetőkön menekült tovább.
- Hagyjon már végre békén!- kiáltotta hátra a sensei-nek.
- Nem, amíg meg nem állsz! Előbb utóbb úgyis elkaplak!
,,Fenébe, kezdek fáradni! Valamit ki kell találnom, hogy lerázzam! Megvan! ’’
- Sensei, nézze! Ott jön Hanai-sama!
- Hol?- Yamami megállt, és hátrafordult.
Lucky-nak ennyi éppen elég volt, hogy kereket oldjon. Leugrott a háztetőről, és elrohan a boltok között.
- Sensei, ezt megszívtad! Itt sohasem találsz meg!- nevette.
Hirtelen azonban valakibe beleütközött, és hátraesett.
- Hé, nem látsz a szemedtől?- kiáltotta felháborodva csukott szemmel.
Aztán kinyitotta a szemét, és felnézett.
- Hoppá!
Yamami sensei állt felette. Megfordult, hogy elrohanjon, de a sensei hátulról elkapta a lány gallérját. Felemelte, és maga elé fordította.
- Jó napot sensei!- mosolygott zavartan Lucky - ,, Francba, ez nagyon meglepett!’’
- Ne játszd itt az ártatlant!- üvöltött rá Yamami úgy, hogy Lucky haja felemelkedett- Ez a héten már a 8. rosszalkodásod! Kikészíted az összes tanárt! Nem, hogy inkább rendesen bejárnál az órákra!
- Fenét érdeklik azok a rohadtul unalmas tanórák!
- Tudtommal te is Narel rangra akarsz menni, nem igaz?
- Na és akkor? Ahhoz nem szükséges az Akadémia!
- Tényleg?! És akkor mégis mit gondolsz? Hogyan fogod tudni irányítani az erődet, ha azt sem tudod, honnan fakad?
Lucky elhallgatott.
- Na, látod! Most pedig jössz, és lemosod a Hanai házának a faláról azt a firkálmányt!
- Jó, megyek- morogta a lány- Csak tegyen már le!
- Szemmel tartalak- engedte el a lány ruháját a sensei.
Lucky ezúttal nem próbálkozott meneküléssel, csak rosszkedvűen ballagott a ház felé a sensei előtt.
,, Lucky, olyan tehetséges lehetnél! A legjobb az Akadémián, ha nem rosszra fordítanád a képességeidet!’’- gondolta Yamami.
Elérték a hatalmas fehér házat. 5 emelet magas volt, és a legmagasabb torony, a Hanai szobája falán díszelgett Lucky gúnyos felirata. A Hanai a kapuban állt. Öreg férfi volt, bőre sötétes, szemei élénk kékek. Piros kalapot viselt, amit alulról összekötött egy madzaggal. Hosszú, fehér-piros ruha volt rajta.
- Hanai-sama, sikerült elkapnom Lucky-t - terelte előrébb a lányt a tanár.
- Lucky, Lucky, lassan már nem lehet veled bírni! Pedig olyan tehetséges lennél!- csóválta a fejét a sama.
- Lucky, kérj bocsánatot Hanai-sama-tól, és mosd le azt az undormányt- mondta szigorúan Yamami.
- Bocsánatot kérek Hanai-sama!- forgatta a szemeit a lány.
- Rendesen!- rivallt rá Yamami.
- Yamami, hagyja csak. Én ennyivel is megelégszek- mosolygott a Hanai- Ettől a lánytól már ez is csoda.
- De hát Hanai-sama…
- Egyszer Lucky-nak is benő a feje lágya- nézett az arcát felfújó, összefont karokkal oldalra néző lányra- A festményt meg ráér lemosni a tanórák után. Legyen a büntetése az, hogy dupla elméleti órán kell részt vennie.
- MICSODA?! Csak azt ne!- sikította a lány, a Hanai felé hajolva, de Yamami sensei megfogta a fejét, és visszahúzta.
- Lucky, inkább örülnél, hogy hála Hanai-sama jó szívének,ennyivel megúszod!- mondta Yamami.
- Elmehetnek- intett a Hanai.
Yamami meghajolt, és mivel Lucky nem volt erre hajlandó, hátba vágta úgy, hogy a kislány majdnem hanyatt esett.
- Köszönöm. Lucky, este 7-re várlak vissza, és szeretném, ha 8 órára újra tiszta lenne a szobám külső fala.
Lucky nem válaszolt, mire a sensei mellette figyelmeztetően köhögni kezdett.
- Igenis Hanai-sama…- fintorgott a lány.
A Hanai mosolygott, aztán visszasétált az épületbe.
- Gyere, Lucky - mondta Yamami sensei - Még részt kell venned egy dupla elméleti órán.
- Ezt nem hiszem el! Komolyan mondom, a Hanai pikkel rám!- háborgott a lány.
- Nem hinném, pedig lenne miért- mosolygott a sensei - Lucky, annyira érthetetlen vagy. Az akadémia legjobb diákja lehetnél, ha nem mindig azon történd a fejed, hogy mivel bosszantsd fel legközelebb Hanai-sama-t. Miért csinálod ezt vele?
- Mert egyszer sokkal nagyobb leszek nála! És azt akarom, hogy emlékezzen arra a lányra, akiről azt gondolta, hogy egy mihaszna kis pernahajder, aki csak lóg a suliból! Majd eltátja a száját, ha átveszem a helyét!
Yamami felnevetett, mire Lucky mérgesen és kérdően meredt rá.
- Messze van az még Lucky! Ráadásul, ha így folytatod, csak még messzebb lesz!
- Majd maga is csak a száját fogja tátogatni, ha meglátja, ahogy ráülök a Hanai székre!- jelentette ki a lány.
Yamami újra nevetett, és megborzolta a gyerek haját, mire az lecsapta a sensei kezét a fejéről.
- Lucky, túl merész elhatározásaid vannak! Kicsi vagy még, éld a jelent inkább!
- Mi az, hogy kicsi!- ugrott volna a sensei-nek, csak az kitartotta a kezét, és ismételten megfogta Lucky fejét- 12 vagyok!- ordítozott a gyerek.
A sensei továbbra is csak nevetett, mire Lucky megpördült, és kirántotta a fejét, majd összefont karokkal újra elindult. Yamami gyorsan utána lépett.
- Tudja maga milyen idegesítően nevet?- kérdezte sértegetően a lány, de a sensei szándékosan nem vette figyelembe a hangnemet.
- Ne legyél már ilyen puffancs! Ha így viselkedsz, soha nem lesz fiúd!
Lucky a feje búbjáig elvörösödött, és teljes hangerőből a sensei-re ordított.
- Mégis mi köze a magánügyeimhez? Mit képzel magáról, ha? Hát már semmit nem csinálhatok anélkül, hogy meg ne szólja?!
Lucky újra neki akart rontani a nála vagy 3 és fél fejjel magasabb Kazen-nak. A Kazen volt az a rang, amelyen már elkezdhette a ninja a tanítást, ez következett a Narel után.
De a sensei ismét csak kacagott, és sokadszorra is a lány fejét fogva nézte, ahogy az próbálja megütni.
Végül Lucky újra felhagyott a kísérletezéssel, és megint előrelendült.
- Jöjjön már, elegem van magából! Ki fogja tartani egyáltalán nekem a dupla elmélet órákat?
- Én!- mutatott magára Yamami csukott szemmel mosolyogva.
- Na, ne! Csak azt ne!- Lucky gyorsan megfordult, és visszafelé kezdett futni a Hanai háza felé.
- Hanai-sama, segítség! Inkább lemosom a házát, akár még az ablakokat is, vagy padlót lakkozok, csak ne kelljen pont Yamami sensei-el dupla órán lennem! Könyörgöm!
- Nem menekülsz Lucky!- kapta el ismét mosolyogva a lányt a sensei, ezúttal hátán megragadva a ruhát, majd a suli felé kezdte húzni.
Lucky mögött a föld porzott, ahogy megpróbált ellenállni a sensei erejének, persze feleslegesen.
- Ne, könyörgök! Hanai-sama, segítség!
- Remekül megleszünk mi ketten nem igaz?- mosolygott gonoszan a sensei.
- Neeeeeee!- sikította Lucky.
- Jól van. Szóval akkor a chakra az ember testében áramló belső energia, amit nagy tapasztalat segítségével, és odafigyeléssel lehet hasznosítani, ezáltal végrehajtani valamilyen jutsu-t –magyarázta Yamami sensei a táblára egy ábrát rajzolva.
Először örült, hogy Lucky hallgat, ebből azt vette ki, hogy érdekli az anyag. Váratlanul azonban szuszogásra lett figyelmes. Megfordult: Lucky kidőlve feküdt az asztalon.
,,Ezt nem hiszem el!- roppantotta el a krétát mérgében Yamami, ahogy ökölbe szorította a kezét- Jól van, Yamami, csak nyugalom…’’LUCKY ÉBRESZTŐ!-kiáltotta, mire a kislány sikítva felijedt, és kiesett a hosszú padból, aminek a szélén ült.
- Lucky, éppen egy nagyon fontos dolgot magyarázok, ami nélkül nem vagy képes jutsukra, és te még ezt is átalszod?! Hát te semmit nem vagy képes megbecsülni?- kiabált magából kikelve Yamami.
- Sensei, olyan szépet álmodtam…- dörzsölte a szemét a kislány, ahogy feltápászkodott.
Az aranyos kép láttán Yamami hirtelen megnyugodott, és csak a fejét csóválta mosolyogva.
,,Még egy ilyen hanyag, de szép és határozott lányt nem lehet lelni itt Fény Földön…’’
- Azt álmodtam, hogy hatalmas ninja lettem, és kirúgtam Hanai-sama-t a Hanai székből- ásította- már éppen megkoronáztak volna, amikor maga felébresztett.
- A Hanai-kat nem koronázzák meg- mosolygott Yamami.
- Lehet, de én olyan fantasztikus voltam, hogy nekem egy arany koronát is adtak volna, ha valaki fel nem ébreszt!
- Ha nem tanulod meg, hogy használd a chakra-t, amiről éppen beszéltem volna neked, még a Narel szintet sem fogod elérni, nem, hogy még a Hanai-t. Tudod mit?
- Hm?
- Ha megtanulod jól ezt az anyagot, fizetek neked a fal lemosása után egy hatalmas vacsorát.
- Micsoda? Vacsorát? Áll az alku! Szóval ki vele, mi az a katra!
- Nem katra, te buta, hanem chakra- csóválta a fejét Yamami.
- Akkor meg az! Most nem fogok elaludni!
És láss csodát, Lucky tényleg kibírta az elméleti órát további alvás nélkül, sőt, ami még hihetetlenebb: ez volt az első elméleti óra, amit élvezett!
Meglepődött, amikor Yamami közölte vele, hogy itt az ideje a faltakarításnak.
- Máris? Pedig pont most kezdtem élvezni!- siránkozott a gyerek
- Nahát, nahát, mit hallok! Ezt fel kell jegyezni: Lucky Lamie, az iskola örök csavargója élvezett egy elméleti órát!
Lucky gúnyosan kiöltötte rá a nyelvét.
- A végén még talán egy fiú is megszeret- bólogatott a sensei, miközben az állát fogta az egyik kezével.
- SENSEI! Nem igaz már! Miért mindig ezzel kell piszkálni?- kiabálta vörösödve Lucky.
- Most szóltad el magad! Ezután már nem fogsz tudni levakarni: magtaláltam a gyenge pontod!
Lucky úgy érezte, megsül az arca, ahogy egyre csak pirult.
- Ki is tetszhet egy magadfajtának… talán Hige, az 5. korosztályból? Igen, igen, ez a legvalószínűbb!- bólogatott a sensei továbbra is az állát fogva.
Hige az iskola legmenőbb és legszebb pasija volt, a fél iskola belé volt esve.
- Na, jó, sensei, ebből elég! Most megölöm!- ugrott ki a padból a lány, és üldözőbe vette a tanárt, aki nevetve ment ki a folyosón.
- Álljon meg! Ezt nem ússza meg! Semmi köze a magánügyeimhez!- pirult a lány.
Yamami nevetett, és bekanyarodott az egyik folyosón. Lucky utána ment, de hirtelen beleütközött valakibe.
- Hé, figyelj már… - kezdte, de aztán kinyitotta a szemét.
Elvörösödött, jobban mint valaha: ugyanis akibe belement, nem más volt, mint Hige!
A fiú kb. egy magas volt vele, izmos volt, barna hajú és barna szemű.
- B… B… Bocsánat, Hige!- dadogta, aztán átnézett a fiú válla fölött.
Yamami sensei az orrára téve a nagyujját, a többi ujját pedig mozgatva, fél szemét lecsukva nézett a lánya.
- YAMAMI SENSEI!!!- sikította idegesen a lány, aztán kikerülte a rá furcsálló szemekkel néző Higét, és újra üldözni kezdte a tanárát.
Kifulladva terült el Yamami sensei az udvaron az egyik tölgy alatt. Lucky kisvártatva lezuhant mellé. Egy ideig csendben néztek át a felettük tornyosuló hatalmas tölgyfa levelei közötti réseken, ahol beáramlott a napfény. Aztán Yamami sensei megszólalt.
- Tudod, Lucky, még ha gyakran nem is úgy tűnik, mindig csak a javadat akarom. Ha szidlak, ha pedig dicsérlek, azt mindig azért teszem, hogy fejlődj.
- Hát, igaza van, néha tényleg nagyon nem úgy tűnik!
Mondta Lucky, aztán a sensei felé fordult, és a vállába öklözött.
- Ezt azért, mert így kitolt velem! Szerencséje, hogy most úgy kifulladtam, hogy többre nem telik!
- Na, állj fel, menjünk- tápászkodott fel a sensei, majd kezet nyújtott a kisdiáknak- Hanai-sama már biztosan vár ránk. Késésben vagyunk.
- Rendben- Lucky elkapta a sensei kezét, aki felrántotta.
- Lucky, ha nem sietsz, bezár a hely, ahová vinnélek!- kiáltotta fel az 5. emeleti szoba felé Yamami sensei.
- Jól van, na, mindjárt végzek!- Lucky éppen az utolsó foltokat sikálta a fehér falról.
,,Kellett nekem éppen ilyen festéket használnom! A léig jön le!’’
- Á, elegem van!- kiáltotta a lány, és hirtelen olyan gyorsan kezdte súrolni a fehér falat, hogy még a Hanai is eltátotta a száját.
Lucky ezek után fél perc alatt végzett, majd a tornyok falán egyik oldalról a másikra ugrándozva újra földet ért.
- Készen vagyok! Menjünk már, Yamami sensei, ettől a sok sikálástól mindjárt kilyukad a hasam!
- Oké, menjünk.
Yamami meghajolt, de mivel Lucky ismételten nem akarta tiszteletét kifejezni a Hanai előtt, újra hátba kellett vágnia.
- Köszönöm a munkát, Lucky. Remélem, tanultál ebből az esetből.
- Persze, annyit sem, mint az ez ezelőttiekből. Ott volt például a fürdő kifestése, akkor a kert megrongálása, a Hanai-sama ruhájának az összevagdosása…
- Micsoda? Mit csináltál te a ruhámmal? Erről még nem is hallottam!
- Izé... semmit!
- Lucky, ki vele! Erről én sem tudok!- parancsolta Yamami.
Hirtelen valaki fenéken billentette a Hanai-t, aki elterült a földön. A Hanai-sama unokája volt a tettes, aki most volt 7 éves.
- Karen kisasszony, mire ez a viselkedés?- kérdezte a sensei.
- Én csak azt tettem, ami rá volt írva a papa ruhájára!- felelte ártatlanul a lányka.
Yamami sensei ránézett a földről éppen feltápászkodó Hanai nadrágjára, és felordított.
- LUCKY! Hogy… hogy merted ezt tenni?!- kiabálta a férfi.
AJÁNLOM AZ OLDALT
