1.    rész                    Új lányok  

Egy hosszú, összefogott, rózsaszín hajú lány sétált a Salvay Kollégium egyik folyosóján. Jobb kezén egy kék karkötő lógott, szemei világos rózsaszínek voltak.

Job kezében egy könyv volt, amit magához szorított. Ő volt Karin.

Percekkel később megszólalt az iskolacsengő. Karin becsukta a szekrényét,és futni kezdett az egyik terembe. Kinyitotta az ajtót.

- Sziasztok!- köszöntötte a többieket.

- Heló Karin!- jött a válasz.

- Hé, Karin, gyere ide! Van egy újságom számodra!- egy hosszú, kék hajú és barna szemű lány integetett neki.

- Megyek Linda!

Karin odasietett, és leült a Linda mögötti padba.

- Mi az?- tette le a könyvét.

- Képzeld, 6 új csaj jött a suliba,közülük 2 fog hozzánk jönni.

- Nem is tudtam- nézett döbbenten Karin.

- Mért te mikor informálódsz korábban mint én,ha? –nevette Linda.

Karin mormogott,aztán ő is elnevette magát.

Ekkor nyílt az ajtó,és belépett rajta Mrs. Georgina, az osztályfőnökük.

- Jó reggelt gyerekek!- köszöntötte a 20 fős osztályt.

-Jó reggelt Mrs. Georgina!-mondták kórusban.

Örömmel jelentem be,hogy 2 új osztálytársat kapunk,szeretném bemutatni nektek őket. Gyertek lányok!

Újra kinyílt az ajtó. Először egy rövid, sötétbarna hajú lány lépett be az ajtón iskolai egyenruhában. Szeme világosbarna volt. Mosolygott,de Karin látta a szemében,hogy nagyon szomorú.

Mögötte jött egy félénk, hosszú, világos lila, összefogott hajú,alacsonyabb lány. A szeme valamivel sötétebb lila volt.

- Kérlek,mutatkozzatok be- mondta a tanárnő.

- Heló- szólalt meg először a félénk,copfos,lilahajú lány- Shila Ramirez vagyok.

-Csá- szólt a másik lány- Én Mariya Ramirez vagyok, Shila nővére.

- Sziasztok- Karin volt az első aki köszönt,így az új csajok ránéztek.

Végül mindenki más is köszönt, de az új lányok csak Karint nézték.

- Kérlek,üljetek le valahova- mondta a Georgina.

- Mariya…- nézett esedezve Shila a nővérére.

- Tudom.

Azzal Mariya a Karin mögött lévő padba ült, míg húha a másik oszlopban ugyanoda.

Karinnak az a furcsa érzése támadt,hogy mindegyik őt figyeli.

,,Ilyen nagy dolog lenne,ha valaki elsőnek köszön?’’- filózott Karin, de kezdte idegesíteni,hogy hátulról bámulják.

Kicsöngettek a második óráról is. Karin és Linda kirohantak a szekrényeikhez,majd ahogy kinyitották, Linda így szólt.

- Végre! Mr. Tomas óráin még aludni sem lehet! Pedig máshogy nem tudom elfelejteni az éhségem…

- Jaj, Linda!Annyit eszel,mint egy elefánt! Elmondjam miből áll a reggeled?Öltözés- evés- fogmosás- evés- fésülködés-evés.. 

De nem jutott a végére. Linda az egyik kemény tankönyvével nyakon vágta.

-Olyan hülye vagy!-nevetett.

-Mért talán nincs igazam?

Becsukták a szekrényeket,és elindultak az étkező felé.

-Hát nem is tudom ki volt az,aki év elején  beesett az igazgatóiba,és nekifordult a tanári asztalnak, aztán eldöntötte az igazgatót a székben. Ja, és kinek is kellett összeszednie azt a rengeteg iratot?Nem is tudom…

Karin hátba vágta.

-Én meg nem is tudom ki lökött be az ajtón!

Már éppen vitába kezdtek volna,de visszagondolva arra a látványra, ahogy Karin az igazgató hasán ül, fején egy halom papírral,és mögöttük egy eldőlt székkel,mind elnevették magukat.

Már éppen leértek volna az étkezőbe,amikor Karin meglátta Shila-t, amint berohan az egyik folyosón. Aztán beszélgetésre lett figyelmes.

- Tuti ő az Nayashi!- hallotta a lány hangját.

- Ne nevettess Shila. Hiszen alig 5 hónappal idősebb nálad.

- De ha mondom, hogy ő az! Láttam a szemében a fekete tűzet!

A továbbiakat nem hallotta,mert a beszélgetést elnyomta az ebédlői edények csörömpölése.

Ahogy megszokott helyük felé mentek, Karin megpillantotta Mariya-t még 3 lány társaságában.

- Te Linda- mondta.

- Hm?

- Kik ezek a lányok.

- Ja, ők a többi új diák. Az ott Leyla- mutatott egy sötétlila hajú,zöld szemű lányra,aki nem  viselt egyenruhát- Az ott mellette pedig a legidősebb, Anabella- mutatott tovább egy magas,barna hajú,vörös szemű lányra- Az pedig Tina, a középidős- oda néztem,ahova a fejével mutatott.

Egy vidám, szőke hajú, barna szemű lány volt, aki egyenruhát viselt.

 Hirtelen a lány megszólalt.

- Nézd Leyla, ott jön Shila és Nayashi!

Karin-ék is odanéztek. Karinban megfagyott a vér. Az új osztálytársa mellett egy elég magas,kiengedett hajú,de hosszabb hajszálait copfba fogó, vörös szemű lány sétált. Váratlanul megállt, és lassan Karin felé fordította a fejét. Karin önkéntelenül is megrezzent.

Nayashi vörös szemeiből gonoszság áradt,és gyilkolási vágy. Sokáig szemlélte Karint, majd odaballagott a többiekhez.

- Apám…- remegte a helyükre leülve a rózsaszín hajú lány- Komolyan mondom, kirázott a hideg, amikor az a csaj rám nézett.

- Hát… meg kell hagyni elég hajmeresztő egy lány…

- Ha rajtam múlik, a jövőben semmi kedvem újra összefutni vele…- remegte továbbra is Karin.

Ekkor újra megdermedt.

- Mi az?- kérdezte Linda.

- Linda… engem figyelnek ugye?

Linda átnézett Karin feje fölött, miközben ő is bátorságát összeszedve lassan megfordult. Azt hitte ott ájul el. Igaza volt : Mind a 6 lány őt bámulta.

Karin remegve végignézett  rajtuk. Mind fenyegetően bámultak vissza, csak Mariya hajtotta le a fejét szomorúan, amikor ránézett.

- Linda…- fordult vissza megdermedten Karin.

- Igen?- kérdzte a lány,ahogy visszaült.

- Én… valamit mondanom kell…

- Igen…

- Én most baromira félek…szörnyű előérzetem van…

- Ezt ne annak mond, aki szintúgy van… - nyelt egyet Linda is.

- Te tudsz enni?- nézett a táljára Karin.

- Akár hiszed akár nem, egy falat nem férne most le a torkomon…

- Nekem is…olyan,mintha egy gombóc lenne a torkomban.  

Vége lett a szünetnek, és visszaindultak a terembe.

- Ne már! Mrs. Georgina, miért pont nekem kell itt maradnom?

- Csak semmi hiszti kisasszony! Ezúttal önnek kell kitakarítania a tantermet, a múlt héten ezt a feladatot Kaname kisasszony végezte. A névsorban te következel utána, tehát láss neki. Nem tűrök ellenvetést.

- Igenis…- morogta Karin.

Amint a tanár kiment, Karin megfogta a seprűt,és az ajtónak vágta.

- Francba már! Mindig nekem jut a piszkos munka! Komolyan mondom, Mrs. Georgina valamiért pikkel rám!

Dohogva odasétált az ajtóhoz, felvette a seprűt, és fortyogva munkához látott.

Teltek a percek, és Karin valamiért egyre rosszabbul érezte magát.

Letette a seprűt, és a fejére tette a kezét.

- Mi a fene…- súgta maga elé- alig kapok levegőt…

Köhögni kezdett, és a torkát fogta. Percről percre rosszabbul lett, végül elhatározta, hogy abbahagyja a munkát és kimegy levegőzni.

Eltántorgott az ajtóig, és lenyomta a kilincset.

- Jesszusom!- kiáltotta.

Rángatni kezdte az ajtót, de az csak nem nyílt ki.

Karin a földre roskadt, és levegő után kapkodott.

,,Vége…- gondolta- Itt halok meg…’’

A képek elhomályosodtak előtte, így becsukta a szemét.

Szíve hevesen vert, érezte az oxigén hiányt , és Karin úgy érezte,már egyáltalán nem is kap levegőt.

Mielőtt elájult volna, érezte, hogy valaki karon ragadja, de azt hitte, csak képzelődik.

Karin előtt minden elsötétedett.