Poklok völgye 2.

-Milyen visszataszító hely-morndta döbbenten Rana,amikor átlépték a határt.
A lila köddel fedett területen elkorhadt fák,és kísérteties csontvázmaradványok tarkállottak.Minden kihaltnak tűnt,higed szél fújt,a csontvázakra lilás homokot terelve.A nagy vérvörös sznű volt,a felhők sötétlila-feketések.
-Borsódzik a hátam-jegyezte meg Mari.
-Nekem is-mondta Melody.
-lyen undorító és büdös helyen még életemben nem jártam-mondta Shila.
-Mindenütt csontvázak és  a levegőt beteríti a rothadó hús szaga...mindjárt elhányom magam-jegyezte meg Taylor.
-Gyertek-hívta őket Tyson,és folytattás az útjukat.Ahogy kb 2 km-t haladtak,Sara vékony cipőjén átszökött a meleg.
-Juj ez forró-rántotta  fel job lábát,és fújni kezdte.
-Akkor már közel járunk a Gejzírmezőhöz-mondta Tyson.
-Hogy mihez!?-hüledeztek egyszerre a többiek
-Jól hallotttátok.Nehéz lesz átkelni rajt,vigyázzatok,mert ha a víz hozzátok ér elporladtok.
-Te...tesssék?-kérdezte Rana.
-Én ám még élni akarok Tyson!-hangoztatta Edward.
-Nyugi,valahogy majd túléled!
-Na kösz szépen-durcáskodott a fiú.
-Ne most csináljatok cirkuszt-kérte Taylor a fiúkat.
Elérték a mezőt.A nagy vízcsóvák az egekbe törtek.Melody remegve bámulta őket.
-E...ezen tényleg át kell mennünk?-kérdezte reménykedve.
-Igen.Nyugi,nem olyan vészes,csak gyorsnak kell lenni-mondta Tyson.
-Ismerek valakit,akinek ez nem az erőssége-bökte oldalba kedvetlenül Mari Melody-t.
-Hagyjál!-förmedt rá a lány,és Rana másik oldalára ballagott.
-Mindegyikőtoknek K.M. a mongrammja,akkor férjetek is meg!-kérte Rana.
-Azt már nem!-hangzott egyszerre a válasz.
Rana sóhajtott,és hagyta őket.Minnél közelebb mentek,a forróság annál erősebb volt.
-Én mindjárt megsülök-jelentette be Sara.
-Én is-Mondta Shila,és később Tay is.
-Ne nyavajogjatok!-morogta Tyson-Fogjátok meg a kezem,átkelünk.
A gyerekek kicsit haboztak,de pár másodperc múlva már mind rajta lógtak Tyson hosszú kezén.
-Akkor indulás!3...2...1..-kapaszkodni!
Tyson ügyesen átvágtatott a csóvákon,a fiúk ugyan nem,de a lányok sikoltva lógtak utána.Mikor végre kiértek,Mari és Melody egymásba csimpaszkodva remegtek.
-Jé,az előbb még nem utáltátok egymást?-színlelte a csodálkozást Rana.
-Az akkor volt!
-Most frászt kaptam!-hebegték a lányok.
-Mire nem jó egy kis ijedelem-kekeckedett Edward.
-Befogod,vagy én fogjam be  a szádat egy tollpárnával?-fenyegetőzött Melody.
-Csak nyugi.
-Ráértek később civakodni,lesz még ennél rosszabb is!-mondta Tyson,és ismét útra késztette a csapatot.
A levegő kezdett tisztulni,a köd már szinte teljesen felszállt,ahogy elhagyták a mező környékkét.
És most?-kérdezte Rana.
-Most elmegyunk a Múmiák hegyéhez.
-M...múmiák?!-Mari megdermedt-nekem múmiafóbiám van!Én nem megyek tovább!
-Mari ne csináld!-kérlelte Taylor-Nem maradhatsz itt!
-És ezt ki mondja?
-Én.
-Én is.
-Szintúgy.
-Velünk kell jönnöd Mari!Itt sokkal vestélyesebb!
-Előbb fognak engem bedobni egy 20m mély folyó aljára,mintsem a Múmiák hegyéhez menjek!

                                                                                                  *

-Ezt nem hiszem el...-sopánkodott Mari amikor meglátta a hegyet-Hogy is vetettek rá,hogy idejöjjek?
-Csak úgy,hogy Azon-nak ígrértet tettél.
-Hogy is lehettem ilyen-ilyen hülye!Ezt nem hiszem el!-nyavajgott Mari,ahogy beléptek a hegy tetején álló nagy piramisba.
Még alig mentek pár lépést!
-ÁÁÁÁ!!!!-Rana és Mari óriásit sikoltott.
-Mi történt?-kérdezte E,ahogy Rana a háta mögé bújt.
-P..pó..pókot láttam!!!Pókfóbiám van!
-Nekem is!
-Ugyan már lányok!-Taylor eltaposta a kis rovart-Ilyet még fogtok egypárszor látni.
-Izé...Edward felnvennél a nyakadba?-kérte Mari.
-Hülye leszek te sószák!-mondta a fiú.
-Akkor máris felvehetsz!-kuncogott a lány.
Ed elengedte a füle mellett a szavait.
-Valami baj van?-kérdezte Rana.
-Kezdek...kezdek kicsit szédülni...-és ebben a pillanatban összeesett.
-Edward!-Rani gyorsan elkapta-Jól vagy?
Hirtelen zöld füst áramlott át a folyosón.
-Fúj..mi ez a..-kezdte Sara,de még mielőtt befejezhette volna összeroskadt.
Követte öt Mari,Melody és később Taylor is.De Rana-ra nem hatott a szag.Fehér fény gyült a teste köré.
-Ki van ott?-kérdezte.
Morgó hangra lett figyelmes,és locsogásra.Lassú,zaftosan csöpögő léptekkel előbukkant egy iszapszörny.
,,Na,így már értem mért ájultak el Ed-ék...ez oltári büdös lehet!''-gondolta,éshangosan ezt kérdezte-Te ki vagy?
A bűzlő sárgolyó felemelte ball karját,és lecsorgott róla egy adag sár.
,,Fúj de gusztustalan-fintorgott Rana-Mindjárt elhányom magam...''
De gondolatait félbeszakította valami zaj
-Istenem,add hogy ne...-de kívánsága nem teljesült.
Egy óriási sereg pók bukkant elő.Rana torka szakadtából elsikoltotta magát,és félelmében megfeletkezve a böbbiekről kiröhant a piramisból.Odakint még tovább futott,majd megállt egy fa alatt.
-Mit tettem...-suttogta-sorsukra hagytam őket!-falfehéren a piramisra meredt-Nem..nem merem!Képtelen vagyok visszamenni...de ha nem teszem meg,mi lesz velük?Ó,egek,most mit tegyek?
Az égre pillantott,utána az előtte álló bíztató,menedéket nyújtó ösvényre,és vgyódást ézett,hogy elfusson.Aztán a piramisra nézett.
-Nem tehetem...-fordult az ösvény felé-Meg kell mentenem őket...De hogyan?

Folytatása következik...