Kay múltja

-Megjöttünk-jelentette be Mari.
-Menjetek,én inkább itt várok-mondta Melody.
-Dehát miért?-kérdezte Sara-Gyere te is.
-Én azt hiszem sejtem-jegyezte meg Mari-Jaj Melody,most csak edward miatt nem akarsz bejönni?!
-Igen...Azzal fog gyanusítani,hogy én varázsoltam Sara-t és Gery-t,csak hogy neki legyen igaza...
-Na,azt hiszem,akkor megmondom annak az Edward gyereknek a magamét!-szállt le Sara-Méghogy engem varázsolni?Ez még poénnak is pocsék-azzal karon ragadta Melody-t,és behúzta a házba-Hahó!Shila itt vagy?
A lány azonnal kidugta a feját a nappaliból:
-Sara!Istenem,de rég láttalak!-rögvest lerohanta a barátját.
-Én is téged!
-Hogy megy a sorsod?
-Kösz jól.Rana Izava itt van?-kérdezte.
-Keres valaki?-jött ki a lány a konyhából.
De Melody lenagyobb csalódására Ed is mögötte jött,és már rá is kezdett.
-Melody!Ez nagyon szemét dolog tőled!Idevarázsolsz egy lányt,akit Shil ismer,meg egy sárkányt hogy bizonyítsd az idazad!
-De én nem..-kezdte Melody,de Sara félbeszakította:
-Na ide figyelj Ed!Én igenis valódi vagyok,még egy ilyen megjegyzésért pedig elindítos a pofonfát!
-Hű,de félek!Egy hologramm nem tud pofont adni...
-Csatt!-egyóriási pofon nyoma maradt meg Edward arcán.
-Na ezt neked!
-Aú....Ez már tuti nem hologramm...ez ngyon fájt!
-Megérdemelted!-Mondta Rani,és szúrósan nézett barátjára-Mindig csak vádolgatsz!
-Kedves Tűz Örököse,szeretném a segítség kérni.Drága hercegnőnk nagyon m,egbetegedett,és csak te tudsz segíteni rajta...Velem jönnél a Sárkánylovasok Földjére?
-Csak ha a barátaim is jöhetnek.
-Hát persze!Gery erős sárkány,biztos elbír minket!

-Hamarosan odaérünk!-szólt hátra Sara,ahogy egy nagy,sárkány alakú kastély bukkant fel előttük,a felhők tetején.
-De kicsi!-mondta Taylor,de ahogy közelebb értek-Tudod mit,inkább visszaszívtam!Ez állati nagy!Hány emeletes?
-40.534-mondta Sara,ahogy a kapuban landoltak.
Kívülről az egész színarany volt,a ,,sárkány'' szeme pedig rubinból volt.
-Te...ugye nem fogunk leesni innen?-kérdezte Edward.
-Lökött!Ez a felhő nem valódi,mágiával készült.
Beléptek a nagy előterembe.
-Apám!-ámuldozott a gyerekcsapat,ahogy körbenézett.
Kívülről a hely egyszínünek tűnt,de belülről egy pazar palotához hasinlított.Falai kékek voltak,sárga csíkkal az aljukon.
-Sara!Nővérkém!Hazajöttél?-egy apró,kékhajú és fekete fülű macskaszellem ugrott a lány nyakába-Kiket hoztál?Segítenek Ayame-n?
-Szia Arysa!Nem tudom,remélem igen-rakta le a lányt.
-Akkor vezesd is őket gyorsan a hercegnőnkhöz!Már keresett!-rángatta Arsya Sara kezét.
-Csak nyugi,oda tartunk!
Azzal Sara megkérte  hugát,hogy hozzon nkább inni a vendégeknek.Ahogy a vörösszönyeggel borított márványlépcsőn sétáltak felfelé,Taylor megkérdezte:
-Te,hogy lehet ez a kis macskaszellem a hugod?Te nem is vagy az ő fajtája.
-Anya fogadta még régebben örökbe,miután Death Kay lemészárolta a családját.Mióta őt is megölte,a nevelése rám maradt.Értelmes kislány,de néha nehéz egyedül elengednem,nagyon féltem.Állítólag a Ayame hercegőt is ő átkozta el,amitől egyre rosszabbul lesz.
-Már megint te Kay...-suttogta Rana,de Sara megallotta.
-Ismered?
-Bár ne ismerném!-sóhajtota.
-Ki akar nyírni mindannyiónkat-mondta Edward.
-Évekkel ezelőtt...-kezdte Rani,miközben felbukkantak előtte a múlt barna képei-Kay nem volt ilyen.
Mindenki döbbenten,tátott szájjal meredt Rani-ra.Mivel senki nem szólt semmit,folytatta:
-Az apja tette ilyenné.Valaha...ő volt az egyetlen barátom az iskolában.Akkoriban még...Ed,apád mesélt neked Jexon-ról?
-Ja,említette párszor milyen helyes srác...-beletelt egy kis időbe,mire kapcsolt-Csak azt ne mond,hogy ő volt Kay!
Rana bólintott.
-7 éves volt csak,amikor az apjába egy gonosz démon költözött,és elvitte magával.Aztán Kay-ként tért vissza,és apjából a vérszomjas szellem átköltözött belé.Én akkor voltam 6 éves.
Abbahagyta a beszédet,mert elértek egy nagy,hófehér-arany ajtóhoz.Egy kis csimkére ki volt írva:,,Ayame Nisahi''
Sara bekopogott.
-Ki az?-kérdezte egy rekedt hang.
-Sara tért vissza a Tűz Örökösével és barátaival.
-Kerüljetek beljebb!-és egy nagy köhögés hallatszott.
A hang alapján Taylor-ék meg voltak róla győződve,hogy egy idős embert fognak találni.Meglepetten tapasztalták,hogy egy ha 9 éves lány fekszik az ágyon,mellette egy  magas fekete hajú és zöld szemű fiúval,akinek a fején egy szintén zöld szallag lógott,akárcsak Tay-nak.
-Jé,ez a srác tiszta te Taylor!-jegyezte meg Mari.
Rana barátjára nézett.A fiú komoran nézett előre.Láthatóan Mari valamire rátapintott,amit nem szívesen idézett fel.A feketehajú felállt,és eléjük lépett.
-Szia,Taylor,régen láttalak.Megválltoztál,mintha idősebb lennél nálam kisöcsém-mondta vidáman.
De a megszólított nem viszonozta az örömöt.
-Nahát Tyson,azt reméltem már soha többé nem látlak.Nem hiányoztál.
,,Ebből vita lesz''-lépett arrébb Melody,látva Tyson azckifejezését.
-Figyu öcsi,tudom hogy berágtál rám...nem kezdhetnénk előlről?-kérdezte somorúan.
-Nem!Amikor szükségem lett volna rád,egyszerűen eltűntél!Én nem kezdem újra!Gyűlöllek!Vita lezárva!-harsogta Taylor,és szeme könnyezett.
Rana nagyon meglepődött. Kemény,elszánt barátját már régóta tartó utuk során sohasem látta sírni.Majd továbbnézett Tysonra.A fiú szintén a sírással kűzködött.
-Nem az én hibám olt,hogy apa és anya meghalt!Tuttommal nem én szabadítottam rájuk a Tűz Mágiáját!-de amint ezt kimondta,azonnal megbánta-Tay,én nem úgy értettem...-de már késő volt.
-Gyűlöllek!Nem vgy a bátyám!-azzal kirontott a szobából,és sírva fakadt.
Útja közben a lépcsőnél belefutott az üdítől cipelőArysa-ba.
-Mi történt?-kérdezte a melette elszáguldó fiút.
De választ nem kapott.Tyson utána jött a lépcsőig,és arcán könnyek folytak végig.
-Öcsi,én tényleg...
-Gyűlöllek!-rohant el Taylor.
-Istenem...hogy lehettem ilyen hülye...-Tyson sírva sétált le a lépcsőn.
Arysa értetlenül nézte a testvéri jelenetet,majd újra elindult.A bátty aztán megállt a korlátnál,és tenyerébe temette a kezés,és sírni kezdett.

Folytatása következik...