A Sors Könyvének örököse

-Rana térj már magadhoz!-a kábulatból Rana-t  Ed szavai hozták vissza-A nővérden ráérsz később gondolkodni,de nem akarom,hogy meghalj,tehát állj fel!
Rana feltábázkodott,és még időben ugrott félre.De gondolatai minduntalan a nővérén jártak,és nem tudta hitte el,amit Akovi mondott.Újabb lövések hallatszottak,és Rani ugrált előlük.Aztán egyszerre,mintha nyílt lőttek volna a szívébe,öszzeeset.
-Rana!-kiáltotta Edward,mire Taylor ugrott,és éppen idöben elkapta a zuhanó lányt.Ölébe vette,és egy még az előzőnél is nagyobb ugrással odébb vitte.
-Taylor!-Edward a féltékenységtől kivörösödött-Te...
-Ed,most nincs idő szerelmi vitára!Rana elájult,de nem a lövések valamelyikétől!-szakította félbe Tay a barátja ktörését,aztán a mellette álló Mari-hoz fordult-Mari,Azon-nal vigyázzatok Rana-ra,és próbáld meg felébreszteni!-ázzal átadta,és felállt-Mi addiog fedezünk titeket!
Mari bólintott,és Taylor elrohant.
-Rana..-súgta a lánynak-Térj magadhoz...-hangja akadozott,ahogy a félelemtől,hogy elveszíti a sírás kerülgette.

Eközben rana egy különös álomban járt.Egy csendes tengerparton volt,és a nővéreivel játszott.de csak 3 évesek voltak.Rani emlékezett erre a napra,utána veszett nyoma az apjának.Luchia,a fiatalabb nővére fröcskölőversenyt rendezett Tia-val.
De aztán egy örvénybe került.A fart eltűnt,körülötte forróság és vakító fény övezett mindent.Hirtelen rádöbbent hol van.Ez az a pillanat,amikor a házuk lángba borul,és elvesznak a nővérevel.Valahol távol hallotta anyja kiáltásait,de nem tudott megmozdulni.Izzadt,és szédülne kezdett.Majd a kép ismét válltott.Tia állt előtte,és mát sokkal isősebb volt.Fölötte egy óriási trón magasodott,és Ren ült benne!Rana megremegett.
-Üdv a Rémálmok Birodalmában hugi!-mondta Tia-Itt is egyedül vagy.
Rani körbetekintett.Csak ők 3-an voltak a palotában.
-Nahát,mekkorát nőttél kis Tűz Örökös!-mondta Ren,és lelépett a trónról,fején a szokásos,fél arcát eltakaró,lebegő palástal.
-Senki nem fog kimenteni innen.Ez az én birodalmam,és csak én tudlak kiengedni.A nővéreddel azért hoztuk létre,hogy a kis okoskodó barátaid meg a kis szerelmed nélkül magunkhoz tudjunk állítani.
-Soha!Nem leszek a sötét oldal tagja!
-Ha akarod,ha nem,csak te vagy az,aki képes kinyitni a Sors Könyvét,mindegy milyen formában jön létre-mondta Tia.
-Jön létre?-ismételte a lány.
-Igen.Az emberek milliárdjainak vére kell hozzá,de ha elkészül,Papa végre megláthatja,mi volt a múltja.De akárhogyan jön létre,egy mágikus lakat zárja,ami a tűz Örökösének érintésével nyílik.
-És mért nem keresitek meg inkább az igazit?
-A Bánat és Szenvedés Mocsarában már ezer meg ezer katonánk tűnt el,és többé nem akarunk kockáztatni.
-Tehát csak egy hülye vágy miatt képesek lennétek megölni a világ embereinek felét?!
-Jó nem?
-Nem fogom hagyni!
-De hát egyedül vagy!Akárcsak régen emlékszel?Az iskolából is mindenki kiközösített,és sokat szenvedtél barátok nélkül.A mostani társaid csak kihasználnak,mert kívácsiak a jövőjükre.Naos akkor csatlakozol hozzánk?
-Ez nem igaz!-Rani megmarkolta  Edwardtól kapott gyöngysorát-Nem vernek át.Én szeretem őket,és nem vagyok magányos.Ők mindig mellettem állnak!És már se te Ren,se te Tia nem vagytok arokonaim!-mutatott végig rajtuk-Ők az igazi,új csakádom!
-Rossz válasz-zengte Ren,és mutatóujjával a lányra bökött.
Rana sikoltott és a földre roskadt.

-Edward rana állarpota rosszabbodik!-sikoltotta Mari,ahogy a ficánkoló és nyögő lányra nézett.
-Rana!-Ed kicselezett egy lövedéket,és odafutott a lányhoz.
Sírni kezdett,ahogy látta,hogy a lány hogy szenved.
-Rana...ne hagyj el...én...én...szeretleek!!-rántott a fején,mire könnyei szerteszálltak.Közülük méhány Rana szívére esett,meyből fekete fény sugárzott.

Rana a földön feküdt,és erősen zihált.
-Gyere velünk!-parancsolta ismét Ren.
-Soha..
-Megint rossz válasz-Ren ismét lesújtott a lányra.
Rana sikoltott.
-Edward!

-Rana!Itt vagyok!-Ed a lány fölé hajolt,és fejére tette a kezét-Kérlek ne hagyj el..szeretlek!

-Tarts velünk!-mennygörögte Ren.
-Soha nem lennék képes -átálni hozzátok...
-Rossz válasz.

Rana újra sikoltott,és már Taylor is egyre idegesebb lett.Egyedül nehezen hárította el a lövéseket,és kezdett fáradni.
-Rana...ne merj meghalni!Erősebb vagy mint hinnéd...valamit csak tehetek!-könnyei szerteszálltak,ahogy ismét fellendítette a fejét-Megvan!-Ed Rani nyaklánca fölé hajolt.Könnye ráhullott,mire fénybe lábadt Rana teste,és felemlkedett.

-Mi ez?!-Ren hátrahőkölt,ahogy tűz csapott ki a lányból.Tia a fény elhárítására feltartotta a kezét-Mi történt!
-Edward...hiszek neked-a lány felállt-Nem vaqgyok egyedül Ren!-az újra megpróbált lesújtani,de ezúttal hiába-Ed én szeretlek!Mindannyiótokat!Soha nem leszek egyedül többé!Erről szól a Sors Könyve,ezért vagyok én az örökös!Mert én hiszek a legjobban a szeretet erejében,Faron ezért költözött az én testembe!Ezt jelnti a Tűz Mágiája!Lángoló szeretetet!

Rana felébredt.Hevesen zihált,de kiszabadult a Rámálmok Birodalmából.Edward-ék szóhoz sem jutottak.A lány újra a földre ereszkedett.Kinyújtotta jobb fezét,maj ujjait függőleges állapotbe helyezte,és egy óriási tűzcsóvát küldött Akovira.Tay félreugrott,a lövedék pedig elporlasztotta az ordító gyilkost.Pár pillanat múlva Rana megint összeesett.
-Rani!-Edward az ölébe kapta,az pedig halkan szuszogni kezdett-Aludj csak Izava...Megérdelmeb.Tényleg a te vagy a legjobb és legbátrabb közülünk.


Folytatása következik...