Melody vidáman olvasta kedvenc képeskönyvét az ágyán feküdve.

2 nap,és karácsony-vajon idén mit ad nekem Matt??

Edward szintén,de ő a bérelt szobája ágyán feküdt.Nagyot sóhajtott,és a hátára fordult.A zsebébe nyúlt,és kivette belőle a Rana-tól kapott órát.Az aranyfedelű műszer fényesen csillogott.Ed elmosolyodott,és visszatette.

Rana is a szobájában volt,de ő nem törte a fejét az ünnepen.Egy levelet írt.Keze fürgén járt,majd rákanyarította a nevét is a lapra,végul lecsapta a tollat és hártadőlt.

-Így ni!Ezzel már megvolnánk.Megyek,veszek valamit Marinak,Melody-nak és Ed-nek.

De ahogy felállt,zsebéből kiesett egy fotó.Ijedten kapta fel,és a szívéhez szorította.Édesányja és apja képe volt rajta,ami az utóbbi eltűnése előtt 1 héttel készült.Apja a folyóparton ült,és anyja társaságában horgászott.Ő még kicsi volt,és a régi kutyusukkal,a hűséges Ziká-val birkózott.Apja mosolygott,anyja pedig nevetett.Azomban amikor apja eltűnt,vele szállt Zika emléke is.A kölyökkutya nagyon szerette az apját,és mindig mellette volt,jóban és rosszban egyaránt.

,,Milyen rég is volt már..Jaj,apa...anya..Zika...mért hagytatok magamra?!˝-aztán visszatette a képet,és kiment a szobából.

Rana elveszettnek érezte magát,ahogy a népes város utcáin bolyongott a sok ember mellett.Maga sem tudta hová tart,csak azt,hogy egy boltot keres.Zöld kistáskáját lóbálta unalmában,amint az utakat rótta.Aztán megállt egy ékszeresbolt kirakata előtt.Megakadt a szeme egy szép kardos nyakláncon.A kard ugyan műanyag volt,de a lánca színarany.Aztán az árát vizslatta,majd lehorgasztotta a fejét.

,,Túl drága ez egy magamfajta földönfutónak˝-gondolta,majd negynehezen továbbsétált.

Lassan leszállt az est.Rana is végre bebotorkált.Nem lepte meg túlságosan,mekkora felfordulás övezi a karácsont ebben a házban,hiszenMelody szinte egy hercegnő.A nagy,smaragzöld fenyőfát 10 szolgáló cipelte a nappali felé.

-Segítsek?-kérdezte Rana.

-Hát...nem...nem ártana kisasszony...-nyökögte a pinér.

Rana felemelte jobb kezétmés a abban a másodpercben eltőnt.A szolgálók döbbent arcal meredtek a kislányra,majd a fát kezdték keresni.

-Már a nappalban van,várja a díszeit-mondta Rani,és így is volt.

A szolgálók gyorsan kihordták a díszeket,és nekiláttak a fának.Rana elégedetten felballagott az ajándékokkal,lerakta a szobájában,és megkereste Edwardot.

A piros ajtó mögött Ed éppen az ajándékokat csomagolta.Rani kopogott.

-Gyere be!-mondta a fiú.

-Szia Ed!-kösznt Rana.

A fiú azonnal aháta mögé csapta az ajándékot.

-Zavarok?Ha ige,visszajöetek később...

-Nem dehogy!Megtennéd,hogy még egy fél percig nem nézel ide?-a csaj bólintott,és megfordult.Ed hamar befejezte a teendőit,és ismét felé fordult.

-Miért jöttél?

-Én...én...-dadogta

-Igen?

-Hoztam neked egy meglepetést...

-Karácsony előtt?

-Igen...légyszi gyere le a nappaliba...szerintem tetszeni fog.

Azzal lejöttek a lépcsőn,és a már feldíszített fa elé baktattak.

-Mi lenne az?

-Magick bater!-kiáltotta a kislány,mire a fa mögül előbukott egy ismerős alak.

-Taylor!-kiáltotta meglepetten Edward.

-Sziasztok!Köszi hogy meghívtál Rana.

A szőke döbbenten nézett a nevető lányra.

-Remélem nem baj,de küldtem Tay-nak egy meghívót.Már nagyo hiányzott,és nem akartam,hogy egyedül töltse a karácsonyt.

-Hálás vagyok!-rakta a két kezét Ed a tarkójára-Én gondoltam rá,de végül elfelejtettem.Meg aztán...az én helyesírásommal!

Eltelt az utolsó nap is.Este 8-kor a gyerekek már együtt ültek a hatalmas fenyő alatti kanapékon,és forró csokit ittak.Jókat nevettek egymás viccein,és azon,hogy Taylor amikor elment megkeresni Edwardot,megkergette egy óriásira nőtt,mérges vadisznó.

Eljött az ajándékozás ideje.Mari kinyitotta a kiristályablakokat,és füttyentett Azon-nak.A zöld sárkány vidáman odasétált gazdájához,és az illető egy nagy puszit nyomott a pikkelyes bőrére.

-Boldog karácsonyt kincsem!-mondta.

Az örömmel felordított a maga mély hangján,és tüzet fújt a kandallóba.Rana nevetett:

-Legalább már nem lesz baj a begyújtással!-vihogra a barnahajú lány,és ő is megpuszilta a sárkányt.

,,Milyen szerencsés..-gondolta Ed-bár én lennék a helyedben Azon!''

Taylor észrevette,milyen lágyan néz Rana-ra,és olalbalökte.A fiú felé fordült.

-Szép lány,mi?-suttogta a fülébe.

Az aranyszemű megverevedett,kipirult,és a lányra nézett,majd szégyellősen a másik srác felé fordult.

-Hát...nagyon is..

-Szerintem is-mondta a palástos,mire Ed elvesztette nyugalmát,és ráordítot.

-Hékás,én előbb szemeletem ki!-förmedt rá ökölbeszorított kézzel,miközben felállt.

-Nyugi már!-legyintett rá mosolyogva,becsukott szemmel Taylor-Higgadj le!

Edward majd felrobbant,miközben jól hallhatva morgott magában:

-Mégis,hogy a francba tudnék lenyugodni?!

-Karácsonykor nem illik csúnyán beszélni!-nevettett ugyanúgy a fiú.

Ed toporzékolni kezdett,és alig bírt magával.

-Okosnak képzeled magad mi?!

-Csak egy kicsit.

-Ez nem igaz fog már be te kis...te kis...!-kiáltozta,ahogy körbeforgott.

-Ti meg min veszekedtek?-kérdezte meg Rana,mire azonnal csönd lett-Kiről van szó?

-Senkiről!-mondta Edward és olyan vörös lett,mint a paradicsom.

-Ideje ajándékozni!-újjongott Mari,mire mindenki elővette az ajándékokat.

Edward odasétált Rana-hoz,és szégyenlősen átnyújtotta neki az ajándékát.

-B..boldog karácsonyt-monta.

Rana kinyitototta a dobozt,és szíverése megállt a döbbenettől.

-Hisz ez...hisz ez...-a dobozban az a nyaklácnc volt,amelyiket úgy megnézte a kirakatban-Jaj,Edward,köszönöm!-ugrott a srác nyakába.

-Szívesen-mondta az és ő is átölelte.Tay felfújódott képpel figyelte a fiút,Melody pedig kuncogott,ahogy Matt őt is átölelte.

-Végre egy boldod,meghitt karácsny a szerettein társaságában!-fúrta fejét Ed vállába.

-Mi mind a barátaid vagyunk és örökre azok is maradunk!

-Még ha el is vagyok átkozva?-kérdezte.

-Akkor is.Mi nem a rosszat,hanem a jót nézzük benned Lángok Lánya!-mondta Edward és Rani egy puszit nyomott az arcára,mire az,akárcsak egy részeg,imbolyogva ráesett az ágyra.

,,Többé nem mosom meg az arcom!''-gondolta vidáman,majd elaludt.

A kislány mellé feküdt,és lassan mindannyian mély álomba merültek a békés nappali melegében.