Az időörvény belsejében 1.

   -Matt...jól vagy?-kérdezte aggódva Melody.

-Persze...csak mzúg a fejem....de veled ni történt?Olyan fehér vagy...

Melody tapsolt kettőt,és nagy fények között visszaváltozott.

-Fogalmam sincs...-de egy valakinek tudnia kell!-azzal ismét karon ragadta Matt-el,és hazafelé futott.

-Rana Izava tanárnő!-rontott be,mire a lány kifutott a konyhából.

-Melody,mi a fene van veled?Úgy ordítasz,mint aki megveszett!

-Mért nem szóltál!

-De miről?

-Arról,hogy átváltozok!-vádaskodott.

Rana megdöbbent,amint Melody nyakán megvillant az Astekok fehér-kék jele.

-Én...én nem tudtam...

De az nem hitt neki.

-Hazudsz!Hiszen te vagy a Tűz jogos örököse,erről tudnod kellet!

-Nem vagyok mindentudó!Mindössze tűzmágiával rendelkezek magasabb fokozaton,ennyi az egész!

-Akkor mért van neked is olyan fura jel a nyakadon!

Rana a nyakára csúsztatta újjait.

-Ez az Astekok jele.Pontosan nem tudom neked elmagyarázni,nem tudom rá a választ...

-Az Időörvény tudja-szakította félbe a vitát Ed-Ha akarjátok elviszlek oda titeket.

-L...legyen-mondta kissé ilyedten Rani.

Edward egy kacskaringó,köves ösvényen vezette fel őket a hegytetőre.A tetején egy nagy,sötét barlang állt.Egyenesen oda tartottak.A belseje körömsötét volt.Lassan egy kavargó fénygömb felé sétáltak.

-Ez lenne az időörvény?-kérdezte izava.

-Ez bizony.Bele kell ugranotok.De legyetek óvatosak!Nagyon fájdalmes képeket vetíthet elétek a múltból.Maradjatok együtt!Vigyázzatok magatokra!

Azzal a lányok megfogtás egymás kezét,és beugrottak.

-Sok sikert...a múltatok nagyon fájdalmas...de nehogy összeessetek!-suttogta.

A lányok elmerültek a cikázó,vakító fénytengerben.Hosszú időbe telt,mire talajt fogtak.Egy különös,álomszerű világban találták magukat.A fák kopaszak és lilásak voltak,a vidék tűzsújtottnak tűnt.Sírásra lettek figyelmesek.Egy elégedt  fa törszénél egy kislány volt összekuporodva,véresen.

-De hisz...hiszen ez én vagyok...-dadogta Rana

Melody kerekre nyílt szemekkel nézett rá.Rana remegve elindult a kisgyerek felé.Az egyre csak sírt,és ekkor Rani meglátta a kezáben az ismert karkötőt.Mióta az eszét tudta,vele volt.Aztán még jobban is körülnézett.4 véres,szetdarabolt tetemre lett figyelmes.A födre roskadt.Szeméből vörös könnyek eredtek.

-Rana mi történt!-futott oda Melody

-A...a szüleim...a testvérim...-dadogt,mivel a sírástól alig tudott megszólalni.

Melody végigtekintett a tájon.A lefejezett egyének elborzasztó látványában egy nagy hasonlóságra lett figyelmes.A jel a nyakukon...pont,mint Rana-nak.Egy sötét alak közeledett a kis múltbeli Rana felé.A gyerek abbahagyta a sírást.A férfi felvette,és magához ölelte.Rana-nak ismerős volt az arca.Aztán egy sötét koponya szállt a férfi hátába.Az elordította magát:

-Rana,unokám,menekülj!

Azzal átváltozott.A kislány elé egy angyal szállt.Szőke,hosszú haja a fenekéig ért,kristályszemei fényesen csillogtak.Kezében aranyjogart tartott.Egy Astek volt.A nykán fényesen világított a szívjel,ahogy magához ölelte a lánykát,és azon is megvillant.Aztán feldobta az égbe,és felé irányította sugarát,,miközben ezt mondta:

-Ifjú Astek,

szent voltál,

ember leszel,

lelked elhagyja a világunk,

feledd a sok roszzat,

és élj boldogan az új családodban!

Azzal Rana meglátta ,,anyja˝ képét.

-Nekem...nekem Ren a nagyapám...nyöszörögte,mire Melody a szívéhez kapott,és dermedten nézte a lányt.

-Megismerem a hangját...ő...a rokonom!

Melody sikoltott,ahogy Izava véres arcal felugrott.

-Nem is..nem is Sophia  az igazi anyám!-siloktotta a szent-Egyész életem hazugság!Mért!Mi rosszat tettem!

Csaknem megszakadt,úgy sírt.De Melody odament hozzá,és átölelt.

-Ne félj,az élet kegyetlen!Nem kívánságmúsor.Annak,hogy egyedül maradtál,biztos nyomós oka van!

-De ha egyszer egy bérgyilkos a nagyapám!-visítozott Rana,és képtelen volt elfogadni,hogy egy sorozatgyilkos a rokona.

Melody fájdalmas pillantást vetett rá.

                                                                                       Folytatása következik...