A mágikus toll

  -Melody,kérlek légy csendesebb,és maradj a fenekeden!-kérte Rana a kis 11 évest,aki az asztal tetején ugrált,és ezt kiabálta:

-Játékot!Játékot.

Rana sóhajtott.

-Na jó,ha megoldottad a metekfeladatot,mehet a játék.Már 2 órája vesződünk vele,légyszi figyelj!Kicsit már unom-morogta kedvesen a lány.

-De a metek hülyeség!-huppant le a székre a kicsi-Nagy fenét sem ér!Én rajzolni vagy fogócskázni akarok!-ellenkezett a lány,ahogy összefonta a kezét.

-Tudom,én se szeretem.De csak ezt csináld meg,és rajzolunk.Oké?-Rana kezdett kétségbeeesni.

-Báh!Oké-azzal a kölyök elkezdett tanulni.De nemsokára az asztalra csapott.

-Honnát tudjam mennyi az a szám,amelyet ha azt osztom 500-zal ugyanannyi,mintha megszorzom 20-szal!

-Melody,figyelj már!-de az csak kinézett az ablakon,le a köves útra,és elgondolkodott.

Hirtelen egy szőke,aranyszemű fiú jelent meg az ablak előtt.Melody kivörösödött,amint az aranyszemeivel az övébe nézett.Felugrott,és elindult az ajtó felé.

-Te meg hová mész?

-A megoldás 5 Rana tanárnő,5!

Rana elképedt,ahogy a lány kiviharzott.

-De hisz...de hisz ez helyes!-azzal ő is kinézett.

A fiú kivörösödött,és becsukott szemmel megdörzölte a fejét.Ekkor meglátta Melody-t,és elindult vele.Rana felnevetett.

-Na Melody,te is korán kezded a fiúzást-kis szünetet tartott-Jut eszembe,megkérdezem  Ed-et,nem megyünk e el Marival egy étterembe ebédelni...

Azzal ő  is kiment a szobából.

-Hová megyünk Matt?-kérdezte a kislány.

-Pasz.Te hová szeretnél elmenni?

Melody hátul összekulcsolta a kezeit,majd az ég felé nézett.Ahogy megragadta Matt kezát,az ismét zavarba jött.

-Menjünk a szökőkuthoz!-rángatta maga után a sráct.

A szökőkút egy népes park közepén volt.Melody imádta ezt a helyet.A nyugodt,zöld környezetet éppen virágzó fák tarkították.A szél a szirmokat barátságosan nekifúlta a lánynak,és pár darab a hajába ragadt.A kislány táncolt a szirmok között,Matt pedig csak vidáman nézte.Aztán elérték a szökőkutat.Melody leult a kövére,és átengedte magát a fantáziájának.Elképzete,amint tollak ás szirmok között  ő a viráglány,és mindig boldog.Az idilli hangulatot egyszerre sikoltás váltotta fel.Egy feketehajú nő vágtatott feléjük,és minden útjába kerülő ember szívét átszúrta.A csodálatos zöld fű egyszerre vágtelennek tűnő vértengerré változott.Matt bátran barátja elé ugrott,de Hasina egyre csak jött.Nemsokára Matt testébe is belevágott.De a kisfiú kitartó volt,.Elszántan végelmezte Melodyt.

-Szerencsátlen taknyos-mondta a nő,és hasonszúrta a fiút.Az a kezén maradt mire ő a földhöz vágta.Melody sikolyára egy hófehér galamb jelent meg,és kitépte egyik totllát.A toll lassan szált a lny felé egyenesen a kezeibe.Ősszeszorította,mire fehér kény vette közül.Haja lángolt arca előtt.Lassan fehér ruhát öltött,Rövid,csillogó cipője,és könyökig érőkesztűty kapott.Legvégére ezüstkorona került a fejére.Aztán a fény kihúnyt.A kicsi szemei fényeseben égtek mint valaha.Kinyújtotta jobb kezét,és miközben haja meglebbent,fehér csóvát küldött a nő felé.Hasina a feje elé emelte kezeit,majd dühösen rákiáltott:

-Ostoba liba!Nem mész ezzel semmire!Én ennél erősebb vagyok,a barátodnak meg már úgyis annyi!

-Csak hiszed!A szívemből soha nem törölheted ki!-azzal kezeit szívére szorította,és Matt felemelkedett.

-Kérlek...Térj vissza Matt!-Egy könnycsepp csordult le az arcán-Szeretlek!-szorította össze a szemeit.

Hasina döbbenten nézte,ahogy a fiú vére visszamegy a testébe,és minden sebe begyógyul,majd felnyitja a szemét.Melody kihasználta az alkalmat,és ismét egy csóvát küldött a nő feklé.Ezúttal az későn reagált,és a támadás  fejen trafálta.A fejét szorítva felszívódott.Melody könnyezve térdelt re barátja mellé.

-Matt...kérlek ébredj!

-Melody-a fiú fáradt és döbbent tekintettel nézett a fehér lányra.

                                                   Folytatása következik...