Egy vadló ajándéka

-Hová viszel?-kérdezte Rana,ahogy a fiú a kezét fogva vezette.

-Leviszlek a pincébe.Nem akarom,hogy Hasina kezébe kerülj.De légy óvatos.Kristály makrancos tud lenni.De ha megbízol benne,nem dob le.

-Báh!Köszi!-morogta Rana!

-Nyugi.De sietnünk kell.Kira és Zaren őrködnek lent.Bár már találkoztál velük,nagy bajba kerülnénk,ha rajtakapnak minket.Főleg én...

-Ne aggódj Envy,remek lovas vagyok!Nem lesz gáz!-bíztatta a lány.

Ahogy lefelé siettek,árnyékokat pillantottak meg a falon.A kislány a köveknek támaszkodott.Envy tapogatózni kezdett a félsötétben,majd megnyomott egy követ a kalon,ami halk súrlódással szétnyitotta a többit.A barnahajú csaj szája tátva maradt.

-Ne bámulj már,mint borjú az újkapura,sietnünk kell,mindjárt ideérnek!-azzal berántotta a gyereket,és a kövek visszaáltak.

-Envy...Envy hol vagy?-suttogta Rani,ahogy koromsötétben bóklászott.Hirtelen valaki megragadta a vállát.Sikoltani akart,de a srác a szájára tette a kezét.

-Csak én vagyok,nyugizz!-mondta,és továbbvezette a lányt.

Rana erősen kapaszkodott Envy csuklójába,mígnem egy tündöklő fénysugarat pillantott meg.Egy pompás telivér állt előtte.Sörénye  és farka égszínkékben fürdött,szőre hófehér volt.Szemei csillogtak,ahogy Ranara fujtatott.Idegesen dobogni kezdett.

-Szia Kristály!-Üdvözölte a srác-Ma Ranat kell kijuttatnod innen.Légy ügyes.

Azzal felsegítette a kislányt a magas paripára,és útnak inditotta.De a csodálatos telivér egyenesen a kőfal felé ügetett.Rana behunyta a szemét:

,,Vajon mire készül?Mi üthetett belé?˝-de hirtelen fiss levegőt érzett az arcán.

Kristály átment a falon,és már a szabadban vágtatott.A nap első sugarai siklottak át melengetve az arcán.Lassan bukott fel a fényes gömb a dombok mögül.Csodaszép látvány volt.Rana ellazult vágta közben.Csak úgy szelték a rétet,mintha semmi nem állna az utukba.De hirtelen a telivér megállt.A lány kinyitotta a szemét.Egy délceg,magas,hollófekete csődör állt előtte.Egy valódi,húsvér vadló.Békésen nyerített a gyerek felé,és felágaskodott.

-Szi!Te vagy Rana Izava?-egy 8 év körüli,4 részben fonott hajú lány tűnt fel a ló mögül-Én Mari vagyok.Azon,a sárkányom mndta,hogy itt vagy,és hogy a Krionok elragadtak.Azért jöttünk Astver-rel,hogy segítsünk.Gyere visszavezetünk a barátaidhoz!

-Nem...nem lehet...-ugrott le a kölyök könnyekkel kűzködve-Utálnak.Megöltem egy démont,és van egy olyan borzalmas felem,amiről még nem tudtam.Nem akarom őket veszélybe sodorni.Külömben is-vont vállat-Ed biztosan nem akar többé látni.

-Valóban?-a kislány kinyitotta ezüst nyakláncát,és egy homályos kép mutatkozott.

Edward társa után kiabált sírva,és reménytveszve.

-Szerinted tényleg nem hiányzol nekik?-azzal váltott a kép,és Tay-t mutatta,amint egy széken könyökölve sír-Így hidd el,többet ártasz mint használsz.Vissza kell menned.Gyere!

-De...

-Nem akarok de-ket hallani!Visszajössz és kész!-azzal felpattant Astver hátára,és ügetni kezdett-Gyere már!Ne várass meg!

Rana félve utána indult.Mi van,ha képek csak hamisítványok voltak?Honnan van egyáltalán ennek a lánynak ilyen medálja?De a szíve azt súgta,igaz a hír,és örülni fognak neki.Ígyhát vágtába csapott,és bizakodva futottak tova.A nap felkelt,és ők aranysárga fényben füröde lovagolták át a tájat.De semmi jó nem tart örökké.Hasina váratlanul előugrotta abokrok közül,és a kancára támadt.Rana lerepült róla,és a nő mér repült is felé.A lány várta a fájdalmat,de helyette egy éles halálnyerítést hallott,és vér ömlött az arcára.Amint szeme kinyílt felsikoltott.Asver sívét átdöfte Hasina kardja,amikor elé ugrott.

-Asver!-sikoltotta Rana és Mari egyszerre.

A ló teteme élettelenül,vértől ázva borult a földre.Szeme tágra nyíltak,és kipirosodtak.

-Ostoba gebe-morogta a nő-Magának köszönheti.

-Szemét!-Rana dühösen felállt,és előrántotta a Tűz Kardját-Nem hittem volna,hogy egy ekkora szemétláda vagy!De mocskos nőszemély!Ezért megfizetsz!Azzal vérrel lepet arcal Hasina-nak esett.Könnyei egy része ráhullott a halott paripa átszúrt szívére,mire abból fény áradt ki.

-A vadló ajándéka!-kiáltotta Mari-Állitólag,ha egy ló meghal,és a szerette könnye ráhullik,az élettel ruházza fel a gazdáját!

Rani is fénybe lábadt.Hasina eltakarta a szemét,ahogy a tini felemelkedett,és szétlőtte a fényt.Sikoltott egy elnyúltat,majd köddévált.Erre a lány is leereszkedett.Mari odafutott hozzá:

-Fantasztikus voltál!-segítette fel-Megölte Hasina-t!

-Sajnos nem...-meredt a lóra az-Csak elüldöztem.Még visszatér....Szegény Astver.Feláldozta magát értem....köszönöm neked!

-Gyere,most jön csak a neheze!-azzal Mari füttyentett,mire az erdőből egy hatalmas,világoszöld sárkány emelkedett fel-Íme a hűséges Azon.Ló híján ő visz minket tovább.

-De mi lesz a tetemmel?

Mari a földre nyömta egyik kezét,és a testek eltűntek.

-Én birtokában vagyok a Dream-nek,az álmok mágiájának.Valóraválnak a kívánságaim.Most gyere.Hamarosan a helyükön virágok nyílnak,amelyek soha többé nem hervadnak el!...Soha!

                                                                                                                               Folytatása következik...