Hideg szívvel

-Jó reggelt...-nyitott be Edward,de döbbenten látta,hogy Rana nincs a helyén.

Minden zugba benézett,körüljárta az egész házat de semmi.

-Taylor!Taylor!-rontott be a barátjához-Szörnyű dolog történt!

-Fújd ki magad,utána beszélj-tanácsolta,és amint ez megtörtént,megkérdezte-Mi olyan sűrgős?

-Rana eltűnt!

-Micsoda?!-ugrott fel az ezüstszemű-Azonnal meg kell találnnunk!

Azzal levágtattak az udvarra.Váljunk szét,úgy könnyebb lesz!-mondta a fiú,és szétválltak.

-Rana!Rana!Hol vagy?

Befordült a kastély mögötti rész felé,és azonnal megdermedt.

-Ed!Találtál valamit?-Taylor is odaért-Szent ég...itt meg mi történt?...

Végignéztek a véres területen.Edward lassan elindült a vörös füvön,és a sírással kűzdödve,reménytvesztve keresett.Váratlanul 3 fehét farkincát pillantott meg.Benyúlt a bokorba,és előhúzta a kis Rivint.Ahogy végigtekintett rajta,egy nyakörvet pillantott meg,amiből egy cetli lógott ki.Kivette a lapot,és szétnyitotta.

-Rana írta!-fordult izgatottan Tay felé,mire az is odafutottAzt írja:

,,Kedves Edward és Taylor!

Gondolom megláttátok a pusztítást.Bármennyire is hihetetlen,de én okoztam.Olyan erő birzokában vagyok,amit nem tudok korlátozi.Nem akarom,hogy bajotok essen miattam.Azt nem bírnám ki.Ezért döntésre jutottam:Egyedül keresem meg a Sors Könyvét,és így nektek nem eshet bajotok.Sajnálom,de így lesz a legjobb.

Utóirat:Szeretlek Edward! ˝

-Nem lehet...nem mehet el!-Azzal elfutott.

-Ed várj!-kiálltotta Tay,de a fiú teljesen elvesztette a fejét,és beugrott a bokrok közé.

Nem bírta elviselni a gondolatot,hogy Rana elhagyta.Egyre csak futott és futott,míg véghül egy barlanhoz ért.Végignézett afekete sziklákon,hátha ráakad barátjára,de semmi.Edward a földre rogyott,és kezein támazkodva sítr:

-Hogy tehetted ezt velem...Rana...Hol vagy...mért hagytál el...

Eközben Rana már messze járt.Egy folyóparti szikla altatt töltötte az éjszakát,és reggel alaposan lemosta magáról a port,majd útra indult.Megpróbált nem a barátaira gondolni,de nagyon nehéz volt.Egyre csak az járt az szében,hogy mi lehet Ed-del.

,,Lehet,hogy a gyilkolásom után szóba se akar velem állni˝-sóhajtotta magában.

De valamiért egyre inkább az a gondolat györörte,hogy közel sincs így...

Eközben a A Sötétség Templomában Ren a trónszékében ült.Híreket várt a sírörzőről.A hatalmas vaskarun valaki kopogni kezdett.

-Gyere be!-morogta a férfi.

Erre egy fekete macskafülű és ruhájú,sárga szemű,úgy 10 éves fiú lépett be,és a trón elé térdelt.

-Milyen híreket hoztál Raver fiam?-kérdezte.

-Apám,Rana elhagyta a társait.

-Tényleg?Honnan veszed?

-A saját szememmel láttam a történteket.A lány hajnalban átválltozott,és megölte Xoravint.Annyira megijedt az erejétől,hogy az az ostoba nem akarta veszélybe sodorni a szerelnét,és inkább egyedül kelt útra.

-Féleszű.Ez rossz döntés volt a számára,de remek nekünk.Raver,szedd össze a legjobb harcosaink,és hozd ide Ranat!-mondta hangosan.

-Érettem apám-azzal a srác felkelt,és az ajtó felé indult,azomban a fémkapu előtt visszafordult-Az viszont időbe kerül.Kb 1 -2 nap sükséges hozzá,de olyan messzire kóborolt,hogy 4 napig sem akadnak rá.

-Remek.Akkor kezd máris-amikor a gyerek ki akarta nyitni az ajtót,folytatta-Addig lehet,hogy talál egy segítőt.Te is jól tudod,hogy Mari nemrég szökött meg,és nagyon erős 8 éves létére.

-Naés-sóhajtotta a srác.

-Nem naésezz!Tudom jól,hogy gyengéd érzelmekkel voltál iránta.Ne veszíts el a fejed-mondta figyelmeztetően.

-Az már a múlté-legyintette Raver-gyűlölöm már az a kis fruskát-Azzal bevágta maga mögött a kaput.

Ahogy érezte,hogy egyedül maradt,visszaemlékezett azokra az időkre,amikor Marivel még a harcművészeteket tanulták.Mari nagyon nyafka tipus volt,minden apróságra sírni kezdett,és igencsak ilyedős volt.

,,Nem vagyok szerelmes belé!-morogta a srác magában,de érezte,hogy nincs így-Akkor...akkor viszont mért jár mindig a fejemben?˝-azzal megrázta azt és félhangosan így szólt-Hagyjuk!Mosta az a fontosabb,hogy felkészítsem a sereget...Talán...

Azzal eltűnt a pincében

,,Mari...ostoba vagy˝-gongolta.