|
Az elátkozott lány (4.rész)
2007.11.06. 14:21
A kiválasztott
Rana fénybe borult.Egy fiatal nő jelent meg előtte,és a szívéhez ért.Erre a levegő lágba borult körülötte és a kard között,majd Rani lassan elkezdte kiemelni a kardot.
-Nem lehet!Nem lehet ő a kiválasztott!-kiabálta.
-Tudtam...hogy neked...sikerül...-sóhajtotta Tay,amint vér folyt ki a száján.
A lány felemelte ball kezét,és másikban a kardal egy tűzcsóvát küldött felé.Az ordítva,fejét fogva elteleportálta magát,Ed pedig a földre esett.Rana fény kihunyni kezdett,ahogy szemei megteltek könnyel,és mozdulatlan barátaira tekintett.Térdre rogyott,és a kardot az ölébe fektetve sírva fakadt.Könnyei a vörös kardra hullottak,és a lány ordítva rítt.Váratlanul a kardja lassan elkezdett felemelkedni.A levegőben,a 2 halott gyerek felett megált.A lány előtt ismét megjelent az idegen,de csodaszép nő.Megragadta a kardot,és az ezúttal kék fénybe borult.A fénye betöltötte a teret,és ráborult a srácokra.Rani elkeseredve,kék szemekkel nézte a barátait,és ekkor a fény feloszlott.Pár pillanat múlva Edward ujjai megmozdultak.Rana azonnal felemelte a fejét,és szeme barnára váltott.A kard által kiégetett és vérző kézzel feltápászkodott.A fiú ismét megmozdult,és lassan elkezdett felállni.Taylor is kinyitotta ezüstös szemeit,és megpróbált felállni.
-Á,a fejem...-nyögte Edward,ahogy felállt,és a fejét dörzsölte-Mi történt?-aztán megfordult.
Rana ijedten nézett rá,és szemei vörösek voltak.Ledobta a kardot,és Ed felé futott,majd karjait annak nyaka köré fonta:
-Úgy féltem!Azt hittem,meghaltatok!-kiabálta,majd barátja vállára nyomta a feját,és úgy zokogott-Azt...azt hittem Ren megölt titeket!-a fiúk szomorúan néztek a remegő lányra,míg végül viszonzásul Edward is átölelte.
Amíg a fiú társát vígasztalta,Taylor a kardhoz sétált.Egy vörös kendőt vett elő,és abban emelte fel,majd odavitte Ranahoz.
-Ez a tiéd.
-Nem..nem kell...ez egy gyilkos!
-Nyugodj meg,már minden rendben-taszította el gyengéden barátját a szőke-a kard iránt megértem,ha félelem lesz úrrá rajtad,de ha nem húzod ki,tényleg meghalunk.A kard és a te szíved hozott minket vissza.Fogadd el!Ha nem te lennél az örökös,már régen meghaltál volna-mondta.
-Legyen-azzal a lány elvette a kardot.
-Most jut eszembe!-csapott a homlokára Edward.
-Mi az?-kérdezte Tay.
-Ezt tegnap neked vettem.Még ép-azzal egy pár fülbevalót,és egy gyöngynyakláncot vett elő-ez a tiéd.Próbáld fel!
-Köszi-azzal a láy felvette,és lendített egyett dús haján-remek!
-Akkor jó...-szégyenkezett a srác.
Hajnal volt. Rana lehetetlenül forgolódott az ágyában,maj az éjjeliszekrányre tett kardra pilantott. Fellebbent előtte annak a titokzatos nőnek a képe, akit a harc közben látott. Megremegett. Ki lehet? Hogy kerülhetett oda? Hogyan tudta feltámasztani társait?
Hirtelen éles csörrenést hallott az udvarról.Kibújt a takaró alól,megragadta a kardot és kiment a szobából.A kastélyban kísértetiesen nagy volt a csend,csak a lépcső tompa koppanása hallatszott,ahogy a szőnyegre lépett.Leért,és kiment a fás rétre.Hideg szél jött,mely megborzolta sárga hálóruháját,és dörzsölni kezdte a vállát.Sehol senki.Csak a sötét erdő meredt rá fenyegetően.Mozgásra lett figyelmes egy bokor mögött.Amikor szétnyitotta a gallyakat,meglepetésére egy apró Rivint(3 farkú,20-40 cm magas,macska)pillantott meg.Az állat vérzett,és egy nyílt seb tátongott az oldalán.Rana felvette.Az hangos nyávogásban tört ki,mire ismét szél söpörtz át Ranin,de ezúttal erősebb.Hangos roppanásokra lett figyelmes,és feltartottakardját.Egy hatalmas,kövér ember ballagott ki az erdőből,hátán hatalmas buzogánnyal.De nem Ren volt az.Egy kopasz fejű,dulledtszemű idegen.
-Macskavért!-kiáltotta,és futni kezdett a lány karjaiban lévő cica felé.Hirtelen Rana-nak idegen érzése támadt.Nem volt túl erős,és nem is tudta pontosan mi az.Azonban amikor a szörny megtámadta,a lány elejtette a kardot.A ráémség a vállába mart,miré a lány megmerevedett.Szeme hirtelen vérvörösre válltott,és eszvesztve kettévágta az idegent.A vér szanaszét repült,és egy része Rana csoklóján maradt.Aztán szeme visszaváltott,és a kezére meredt:
-Mit...mit tettem...-majd a vértől vörös tájra nézett- Egy...egy gyilkos lett belőlem....
A mellette álló macska lassan odabicegett hozzá,és nyávogott.De Rana nem figyelt rá.Reszketve nézte a tájat,és arra gondolt,mi lesz,ha véletlenül legközelebb Ed-et vagy Tay-t öli meg.Belegondolni is szörnyű volt számára.
-Hogy...hogy tehettem ezt...-és a földra roskadt,fejét véres kezébe temetve.
A Rivin az ölébe ugrott,és megnyalta az arcát.Erre Rani sírva átölelte.,és közben kemény határozásra jutott...
Folytatása következik....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
